Prológus

Sziasztok! Nos ez lenne a legújabb blogom, aminek Ya Ou a főszereplője. Meghoztam a prológust és arra kérlek titeket, hogy írjátok meg nekem, hogy érdemes-e folytatni, mert ha nem lesz aki olvassa, akkor feleslegesen nem folytatom. Szóval ha megtennétek, hogy hagytok magatok után egy pipát, vagy egy kommentet, azt nagyon megköszönném. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket a blog és olvasóim lesztek.A You've got it-en holnap jön új rész. :))

Barátság!

Csak egy egyszerű nyolc betűs szó, a jelentése mégis megmagyarázhatatlan. A különleges kapocs, ami összeköti egymással az embereket. De mit is takar ez a kapocs? Nem könnyű definiálni, de megpróbálom. Mikor feltétel nélkül megbízunk a másikban és beavatjuk a féltve őrzött titkainkba. Jóban rosszban egymás mellett állunk. Együtt sírunk, együtt nevetünk és együtt követjük el az őrültebbnél őrültebb dolgokat. Ha hajnali egykor csörög a telefon, hogy baj van, csak annyi a válasz, hogy két perc és ott vagyok. A hosszú átvirrasztott éjszakák, a problémák, amikre közösen kerestünk megoldást és a bonyolult szerelmi ügyek, amik boncolgatásra vártak. És a fontos kérdés, amin a mai napig vitatkoznak. Létezik-e barátság férfi és nő között? A válaszom egy határozott igen! Ya Ou-val már pisis korunk óta legjobb barátok vagyunk. Együtt játszottunk a homokozóban és pancsoltunk a medencében. Ugyanabba az iskolába jártunk és mindig mindenben számíthattunk a másikra. Bátyám helyett, bátyám volt, és ha kellett, éjszakákon át hallgatta a sírásomat egy-egy balul elsült kapcsolatom után. Sok bolond dolgot elkövettünk, de mosolyogva emlékszem vissza rájuk. Ez a kapcsolat több, mint egy szimpla barátság. talán már a testvériséget is túlszárnyalja. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Ha Ő a-t mond, én b-t, de valahogy mindig egy harmadik variáció sül ki belőle. Teljes mértékben megbízunk egymásban és próbáljuk jó tanácsokkal segíteni a másikat. Mivel Ő az idősebb, Ő a bölcsebb is és néha szükséges, hogy helyre tegye a naiv, szeleburdi fejemet. Sokan úgy tartják, hogy az idő és a távolság még a legjobb és legszorosabb barátságokat is tönkreteszi, de ez a mi esetünkben lehetetlen. Egy hosszú év telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást, mégis úgy érzem, hogy egyre szorosabb és mélyebb kötelék fűz minket össze. Ő új életet kezdett Pesten, kezdve az X faktorral és azóta is hatalmas sikereket ér el a ByTheWay-el, amiért elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Én most fejeztem be a középiskolát ás jelenleg a tánc tölti ki a mindennapjaimat. De hiányzik! Elképesztően hiányzik! A telefonon és facebookon folytatott beszélgetésekből tudjuk, hogy mi történik a másikkal, de ez nem csökkenti bennem a hiányérzetet. Olyan érzés, mintha elvették volna a másik felem, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Ez ellen tennem kell valamit, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet, mert már nem bírom!