Sziasztok! Először is boldog gyereknapot mindenkinek! :)) Itt lenne a folytatás, ami szerintem elég izgi lett, főleg a vége. Többen kértétek, hogy történjen végre valami Hannával, hát most fog. Nem is árulnék el többet, jó olvasást és várom a véleményeket! :))
Hanna szemszöge:
Tök jól elszórakoztunk délután Ricsivel. Először csak egy ártatlan kis főzőcskézésnek indult a dolog, de miután szándékosan rám locsolta a vizet, nem hagyhattam magam. Arra viszont nem számítottam, hogy közönségünk is lesz Ya Ou és Jázmin személyében. Biztos vagyok benne, hogy Jázmin szándékosan mondta el neki, hogy itt vagyok, hogy még jobban összevesszünk.
-Szóval gondolkodnod kell! Mesélj még! - nézett rám dühösen.
-Ya Ou, te mit keresel itt?
-Téged! De úgy látom, te jól elvagy nélkülem is. - nézett végig mindkettőnkön.
-Ez nem igaz! Csak összefutottam Ricsivel és felhívott beszélgetni.
-Nekem nem annak tűnik!
-Jázmin, neked meg muszáj mindig bajt okoznod? - néztem rá.
-Mi? Nehogy már én legyek a hibás! Be kéne érned egy pasival, szívem! - mondta, mire nagyon mérges lettem. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy nekiessek, de még volt bennem annyi akaraterő, hogy visszafogjam magam.
-Semmit nem tudsz az egészről! Élvezed, hogy bekavarhatsz, igaz? Fogadjunk, hogy itt már rég nem a bátyádról van szó, hanem arról, hogy a pasimra fáj a fogad! - léptem közelebb hozzá és a szemébe mondtam a véleményem. Tuti, hogy Ya Ou kell neki, máskülönben magasról letojná, hogy mi van Ricsivel.
-Hát te hülye vagy!
-Igazam van!
-Na jó lányok! Fejezzétek ezt be, mert nem mentek semmire a veszekedéssel! - szólt ránk Ricsi.
-Ezt Hannácskának mondd! - folytatta tovább.
-Hallod, nagyon gyorsan hagyd ezt abba! - emeltem fel a hangom.
-Hanna nyugodj már le, na! - szólt rám Ya Ou.
-Szóval te is az ő pártját fogod! Remek!
-Mégis mit kéne csinálnom? Főleg azok után, amit láttam? - vont kérdőre.
-Mit láttál? Maximum annyit, hogy hülyéskedünk! Nem értem, hogy mit kell ezen problémázni! Ha ennyire nem bízol bennem, akkor mi a fenéről beszélünk? Itt van akkor Jázmin, ő úgyis sokkal tökéletesebb, szebb és megbízhatóbb!Engem pedig hagyj békén! - fakadtam ki, majd kirohantam a lakásból. Talán most először jött ki belőlem minden, amit érzek és gondolok. Fogalmam sincs mi lesz ezután velem, velünk. Már ha egyáltalán van még olyan, hogy velünk.
-Hanna, várj már! - hallottam Ricsi hangját, majd mellettem termett.
-Mire várjak? Hogy a Húgod még jobban keresztbe tegyen? Vagy, hogy végleg összevesszek Ya Ou-val? Kösz, de azt nem várom meg! - indultam tovább, egyenesen ki az utcára.
-Egyedül meg nem hagyom, hogy elmenj! Már csak az hiányzik, hogy valami bajod essen! - lépkedett mellettem.
-Számítana valamit?
-Nekem igen! Tudom, hogy nem megyek sokra vele, de szeretlek és fontos vagy nekem! Nem élném túl, ha bajod esne! - nézett rám.
-Ne túlozz!
-Ez nem túlzás! Figyelj, tudom, hogy Jázmin néha egy igazi hárpia, de azt nem nézném ki belőle, hogy le akarná nyúlni a fiúd.
-Akkor mégis mire megy ki ez az egész szerinted? Miért akar minket szétválasztani? - kérdeztem sírva.
-Azt azért lássuk be, hogy a húgom nélkül sincs minden rendben köztetek.
-Az lehet, de miért kell még neki is rátennie egy lapáttal? Mit ártottam én neki? - néztem fel rá.
-Tudod, Jázmin mindig is nagyon önző volt.
-Attól nekem nem lesz jobb a helyzetem!
-Gyere! Elmegyünk fagyizni, aztán mindent sokkal pozitívabban fogsz látni. - nézett rám mosolyogva.
-Rendben van. - bólintottam. Nem volt kedvem egyedül maradni, ahhoz meg pláne nem, hogy a gondolatok felőröljenek. A legközelebbi fagyizóba mentünk és egy hatalmas kehellyel csillapítottam a bánatomat és az sem érdekelt, ha holnapra két kilóval nehezebb leszek.
-Neked aztán van étvágyad. - vigyorgott.
-Édesség terén nem ismerek határokat. - válaszoltam kicsit jobb kedvvel.
-Bírom, ha egy lány tud enni! - kacérkodott.
-Kérdezhetek valamit? - néztem rá komolyan. Muszáj volt tudnom a választ, hiába kínos ez a téma mindkettőnknek.
-Persze. Hallgatlak.
-Mióta érzed azt, amit érzel? - böktem ki háromszor megcsavarva a mondatot.
-Lehet, hogy hülyén hangzik, de már akkor tudtam, hogy különleges lány vagy, mikor első nap belém rohantál a folyosón. - nézett a szemembe.
-Nem is rohantam, csak gyorsan sétáltam. - próbáltam leplezni a zavaromat, mert igen, zavarba hozott. Hiába szeretem Ya Ou-t, valami megváltozott azóta, hogy tudom Ricsi érzéseit. Miután megkaptam a választ a kérdésemre, csendben ettem tovább a hatalmas mennyiségű fagyit.
-Szerinted most mit csinálnak? - kérdeztem.
-Hát a húgomat ismerve... - nem fejezte be a mondatot, mondjuk nem is kellett. Tudtam nagyon jól, hogy mire céloz.
-Inkább most hazamegyek. - álltam fel.
-Elkísérlek. - vágta rá egyből, majd elindultunk. Lassan sétáltunk, közben pedig beszélgettünk pár dologról. Próbálta elterelni a figyelmem, ami nagyon kedves gesztus volt és néha még sikerült is.
-Akkor szia. - fordultam felé az utcasarkon.
-Szia. Vigyázz magadra és fel a fejjel! - a derekamnál magához húzott és váratlanul megölelt, ami nagyon jól esett. - Ha van valami, hívj és jövök! - nézett rám komolyan, amikor elengedett, én pedig egy bólintás után megfordultam, de amit a ház előtt láttam, attól egyszerűen elszörnyedtem. Ya Ou és Jázmin álltak az ajtó előtt és épp csókolóztak. Abban a pillanatban olyan érzés fogott el, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Olyan szinten sokkot kaptam, hogy szét sem néztem, mielőtt átmentem az utcán. Egy hangos dudaszó, Ricsi hangja, amint azt kiáltja, hogy vigyázzak, majd egy hatalmas csattanás, azután pedig a békés sötétség lett úrrá mindenen.
Ya Ou szemszöge:
Nagyon rossz volt látni, hogy Hanna mennyire jól érzi magát Ricsivel, aki nem mellesleg szerelmes belé. Nem akartam én még jobban összeveszni vele, de sajnos az lett a vége. Miután elviharzott, Ricsi pedig feltehetőleg utána ment, egyedül maradtam Jázminnal.
-Héé! Minden oké? - kérdezte kedvesen.
-Persze. - bólintottam. Hihetetlen mi volt itt pár perce. Nem hittem volna, hogy Hanna levág egy ekkora féltékenységi hisztit, pedig nekem nagyobb okom lett volna rá.
-Bocsi, hogy ezt mondom, de Hanna nem hozzád való! Túl szeleburdi és biztos vagyok benne, hogy Ricsi előbb-utóbb sikerrel jár nála. - mondta. Pont erre volt még szükségem, de tényleg!
-Jázmin! Kérlek szépen ne szólj bele ebbe! Fogalmad sincs arról, hogy Hanna milyen lány és hogy mi van köztünk! - szóltam rá.
-Arról tényleg nincs, viszont nem vagyok sem hülye, sem vak! Látom, hogy mi folyik köztük a bátyámmal és ez már régen több, mint barátság! - fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel mondani. Nem értettem már semmit az égvilágon!
-Na jó! Az lesz a legjobb, ha megkeresem őket! - indultam el.
-És ha rajtakapod őket valamin? - jött utánam.
-Fejezd már be, kérlek!
-Jó, bocsánat! - kért elnézést és jött velem. Nem találtuk őket sehol sem, pedig egészen estig kóboroltunk a városban. Út közben, hogy oldjuk a feszültséget, kicsit jobban összeismerkedtünk és bevallom őszintén, egész jó fejnek találtam Jázmint. A korához képest érett, és rendesen elterelte a figyelmemet Hannáról és a problémáimról. A házunkhoz érve lemondtam a keresésről, egyszer majdcsak hazatalál.
-Akkor szia és köszönök mindent. - köszöntem el tőle, mire közelebb hajolt hozzám és oly hirtelen csókolt meg, hogy fel sem fogtam mi történik velem. Mikor azonban észbe kaptam és eltoltam volna magamtól, egy hatalmas csattanást hallottunk a közelből. Azonnal a zaj forrása felé fordultunk mindketten és ijedten vettük észre, hogy valakit elgázoltak. Ricsi is előkerült a semmiből és szélsebesen szaladt a helyszínre, Hannát viszont nem láttam sehol sem. Nagyon kétségbeestem és a legrosszabb gondolatok futottak át az agyamon. Ugye nem ő fekszik az úttesten? Az nem lehet! Az első sokkból észhez térve azonnal odaszaladtam én is. Sajnos ismerős volt a lány ruhája, a haja, mindene. Könnybe lábadt szemekkel néztem rá Ricsire, aki megerősített abban, hogy életem értelme fekszik eszméletlenül a földön.
Sziasztok! Tudom, hogy megint késtem, de így jött össze. :/ Pontos időt nem is mondanék a részek érkezésével kapcsolatban, mert nem biztos, hogy tudom tartani. Mindegy is, kárpótlásul elég hosszúra sikeredett ez a fejezet. Ismét kíváncsi vagyok a véleményekre, úgyhogy kérlek komizzatok! Jó olvasást!:))
Hanna szemszöge:
Nagyon dühös lettem, amikor beléptem az ajtón és megláttam Ya Ou-t, amint Jázmint ölelgeti. Fogalmam nem volt mi történt köztük, de egyből a legrosszabbra gondoltam, vagyis, hogy több volt, mint egy ölelés. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani a kikívánkozó dühöt, ami hiszti formájában csapott le a tettesekre.
-Itt meg mi folyik? - vontam kérdőre őket. Ya Ou egyből elengedte a lányt és rám pillantott.
-Semmi olyasmi amire gondolsz. - mondta.
-Miért? Mégis mire kellene gondolnom? - emeltem fel a hangom.
-Hanna, ne fújd már így fel a dolgot! Csak egy ölelés volt. - szólalt meg Jázmin is.
-Igen? És szabad tudnom, hogy mégis mi a fenét keresel itt? Délelőtt elég szépen a tudtomra adtad, hogy hagyjalak békén!
-Az csak a bátyámra vonatkozott! És azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért olyan bunkó voltam.
-Te meg a bocsánatkérésed szépen kisétálhattok az ajtón! - nyitottam ki neki. - Azt meg, hogy kivel és mit csinálok, nem te fogod nekem megmondani! - néztem rá, majd kisétált az ajtón, én pedig jó hangosan becsaptam mögötte azt.
-Manó, nem nyugodnál le?
-Nem, Ya Ou! Nem nyugszom le! Minek kellett beengedni? - kiabáltam tovább.
-Honnan kellett volna tudnom, hogy ki Ő és hogy milyen okból keres?
-Jó, azt nem tudhattad! De elárulnád nekem, hogy mégis miért ölelgetsz egy vad idegen lányt a lakásunkban? - vontam kérdőre.
-Először is, ő ölelt meg és nem fordítva. Másodszor pedig elég érdekes dolgokat mondott. Van valami köztetek Ricsivel? - kérdezte, mire még dühösebb lettem.
-Ezt most komolyan gondoltad?
-Igen. És válaszolj!
-Nem tudom honnan vetted ezt a hülyeséget, ahogy azt sem, hogy Jázmin honnan találta ezt ki, de csak barátok vagyunk. Az pedig rohadt szarul esik, hogy nem bízol bennem!
-Az utóbbi időben adtál rá okot bőven. - mondta, amitől úgy éreztem, mintha pofon vágtak volna.
-Hát ez nagyon jól esett! Köszönöm szépen! - hagytam ott és bevittem a csomagokat a konyhába. Elpakoltam a dolgokat, de amilyen éhes voltam, annyira el is ment az étvágyam miattuk.
-Hanna, nem úgy gondoltam. Ne haragudj! - jött utánam.
-Nagyon jól tudom, hogy gondoltad! És igazad van! Csak azt nem értem, hogy ha nem bízol bennem, akkor miért vagy velem! - néztem komolyan a szemébe.
-Mert szeretlek!
-És? Bizalom nélkül mire mész vele? Hagyjuk egymást, Ya Ou!
-Ezt most hogy érted?
-Hagyj békén! - hagytam ott és bementem a szobámba. Nagyon rosszul esett, amit mondott, de igaza van, hiszen én hazudtam neki nem is olyan régen. Azt pedig nagyon is komolyan gondoltam, hogy, ha nem bízik bennem, akkor nincs értelme a kapcsolatunknak. Én tudom, hogy hibáztam, de mindent csak azért tettem, hogy őket védjem és minden erőmmel azon vagyok, hogy jóvá tegyem, de nem könnyű. Miután kidühöngtem magam, elmentem fürödni és lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Hatalmas kuszaság volt a fejemben. Itt volt Jázmin és a hülye kis agyszüleménye, amiről nem tudom eldönteni, hogy van-e igazságalapja. Aztán itt ez a veszekedés Ya Ou-val is, aminek nem tudom mi lesz a vége. Annyira szép volt az utóbbi pár nap és most megint ott tartunk, ahol a part szakad.
Az éjszakát végigszenvedtem, reggel olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam kimászni az ágyból. Gyorsan elkészültem, aztán észrevétlenül elhagytam a lakást. Semmi szükségem nem volt arra, hogy összefussak Ya Ou-val, mert abból csak újabb vita lett volna. Hamar beértem a suliba, bár azt sem tudtam hol kezdődik a napom. Valami rémlett arról, hogy mindenki gőzerővel próbál a bálra, de Ricsi kell ahhoz, hogy tudjam mit is kéne csinálnunk. Nyolc előtt pár perccel meg is érkezett és mint mindig, most is széles mosollyal köszönt. Én már nem tudtam viszonozni a gesztusát, ami fel is tűnt neki.
-Na, mi a baj? - kérdezte.
-Összevesztem Ya Ou-val. Ja, meg a húgoddal is... - mondtam el őszintén. Tudnom kell, hogy igaz-e, amit Jázmin állít.
-A húgommal? De mégis min? - csodálkozott.
-Figyelj, ne legyél dühös, de kérdeznem kell valamit és szeretném, ha őszintén válaszolnál rá.
-Rendben. - bólintott.
-Érzel valamit irántam? - tettem fel a kérdést, tartva a választól.
-Hogy mi?
-Kérlek válaszolj!
-De ez milyen kérdés már?
-Egyszerű! Igen, vagy nem?
-Igen! - mondta határozottan, nekem pedig leesett az állam a választól. Mindenre számítottam, csak erre nem.
-Hogy mi? - kérdeztem döbbenten.
-Nézd, nem akartam elmondani, mert ugyebár ott van neked Ya Ou. Jázmin mondta, igaz? - nézett rám.
-Igen. - feleltem zavartan.
-Tudtam, hogy nem bír magával! Ne foglalkozz vele! És amit most elmondtam, nem változtat semmit a kettőnk kapcsolatán. Nagyon jó barátom vagy Hanna és semmi pénzért nem tenném ezt tönkre.
-Köszönöm, Ricsi. - mondtam őszintén.
-Nincs mit megköszönnöd. Elvégre én hoztalak kellemetlen helyzetbe. És min vesztetek össze Ya Ou-val? - váltott témát.
-Hát... rajtad. Mármint Jázmin elmondta neki is, ő meg féltékeny lett, aztán azt is kibökte, hogy nem bízik bennem. - mondtam el dióhéjban a tegnap történteket.
-Az már az ő baja. Nem tettél olyasmit, ami miatt kételkednie kellene benned! Na, de hagyjuk most a hülye pasidat! Kezdjük el a koreográfiát! - terelte ezt a kellemetlen szituációt és átbeszéltük, hogy mit is adjunk elő. Remek ötletekkel álltunk elő mindketten és a nap végére egész jó dolog sült ki belőle. Mondjuk az emeléses részek kicsit furák voltak, elvégre nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy Ya Ou-n kívül más pasi is hozzám érjen. Igyekeztem leplezni a zavaromat és egész jól elbohóckodtunk. Ricsiben egy igazi barátra leltem és nem szeretném elveszíteni.
-Na, menjünk haza most már! - szedte össze a cuccait. Én is összekaptam magam és együtt elindultunk hazafelé. Volt olyan kedves és hazakísért és bevallom, jól esett a társasága. Fogalmam nem volt mi lesz otthon, vagy hogy egyáltalán lesz-e még valami. Az ajtó előtt megöleltük egymást és természetesen Ya Ou-nak is pont akkor kellett hazajönnie.
-Most én is akadjak ki? - lépett mellénk.
-Nem szükséges. - mondtam, majd elköszöntem Ricsitől és elindultam felfelé.
-Hanna, várjál már!
-Mit akarsz? Nincs szükségem több vitára!
-Nekem sem! De nem igaz, hogy nem látsz a szemedtől! - mondta, mire megálltunk a lépcsőházban.
-Hagyjuk már ezt, légy szíves! Nem érted, hogy barátok vagyunk? Ha annyira akartam volna, akkor már rég megcsaltalak volna! De szeretlek és még ha nem is bízol bennem, akkor sem tudnék más pasira ránézni! - fakadtam ki könnyes szemekkel. Egyszerűen elegem lett.
-Vidd fel a cuccom, kérlek! - nyomtam a kezébe a táskám. - Sétálok egyet.
-Maradj itt!
-Nem! Gondolkodnom kell! - mondtam és elindultam visszafelé. Nem is tudtam merre megyek, csak céltalanul sétáltam az utcákon, mígnem belebotlottam Ricsibe.
-Hanna! Te mit csinálsz itt? - nézett rám. - Összevesztetek, igaz? - állapította meg, mire bólintottam.
-Gyere, felmegyünk hozzám és beszélünk. Épp most vásároltam be. Biztos éhes vagy. - mosolyodott el, én pedig szótlanul követtem. Nem volt kedvem beszélgetni, de inkább leszek csöndben mellette, mint egyedül. Nem voltam még Ricsiéknél, de nagyon szép házuk van.
-Hanna, te mit keresel itt? - hallottam Jázmin hangját. Na már csak ez hiányzott!
-Hagyd békén! - szólt rá Ricsi. - Tegnapiért pedig még számolunk!
-De csak neked akarok jót!
-Úgy akarj jót, hogy nem szólsz bele az életembe! Hálás lennék érte!
-Csinálj, amit akarsz! - mondta sértődötten, aztán elment, így ketten maradtunk.
-A húgod egy igazi bajkeverő! - néztem rá.
-Ismerem. Nem kell bemutatni!Na, de hagyjuk őt! Mesélj, mi történt már megint? - érdeklődött, én pedig elmondtam a dolgot. Azt szeretem Ricsiben, hogy nem okoskodik és nem mondja meg mit tegyek, hanem támogat a döntésemben, bármi is legyen az.
Ya Ou szemszöge:
Nem tudom mit csináljak Hannával! Nem kellett volna annak a mondatnak kicsúsznia a számon, de őszintén szólva, még mindig vannak kétségeim afelől, hogy megbízhatok-e benne teljes mértékig. Viszont az sem megoldás, ha elfutunk a problémák elől. Nyilván nem volt túl jó látvány neki, amint Jázmint megöleltem, de nem volt mögötte semmi. Az viszont, ahogy Ricsi ölelte őt, teljesen másképp festett. Tudom, hogy szerelmes Hannába és ezt ő is tudja. Akkor meg nem értem, hogy miért engedi ennyire közel magához! Fogalmam sincs mi lesz a kapcsolatunkkal, de nagyon szeretem őt és nem fogom elengedni, pláne nem Ricsi miatt.
Nekem is muszáj volt friss levegőt szívnom, úgyhogy lementem, hátha útközben összefutok Hannával és megbeszélhetjük a dolgot. Már vagy egy fél órája mászkáltam az utcán, de Hanna nem volt sehol.
-Ya Ou! - hallottam a nevem valakitől. Megfordultam és Jázminnal találtam szemben magam.
-Szia. - köszöntem.
-Mi járatban erre? - kérdezte.
-Csak sétálgatok és Hannát keresem.
-Ne keresd, mert nálunk van. - mondta.
-Mi? De mit keres ott? Nekem azt mondta, hogy sétálni megy.
-A bátyámmal van. Én meg inkább eljöttem. Nem voltam kíváncsi rájuk.
-Ezt nem hiszem el! Itt papol arról, hogy megbízhatok benne, meg hogy csak engem szeret, erre meg egy másik pasi lakásán van! - mondtam dühösen.
-Nyugalom! Nem hiszem, hogy bármit is csinálnak. - próbált nyugtatni, de nem járt sikerrel, mert nagyon pipa voltam. És így bízzak meg benne! Nem hogy hazajönne és megbeszélnénk a dolgokat, inkább Ricsivel van! Remek!
-Ha ennyire kivagy, akkor felmehetünk, hogy megbizonyosodj arról, hogy mit csinálnak. - ajánlotta fel kedvesen.
-Jó, de siessünk, mert szétvet az ideg!
-Gyere! - biccentett, én pedig követtem. Pár perc múlva egy épületnél álltunk meg, majd bementünk. Az első emeleten egy lakás ajtaját nyitotta ki Jázmin, majd bementünk. Hangos nevetést hallottam, majd ahogy beljebb léptem, megláttam barátnőmet és Ricsit, akik csurom vizesen nevetgéltek. A szívem összeszorult, amikor azt kellett látnom, hogy milyen felhőtlenül boldog nélkülem is. Amikor észrevettek, azonnal megálltak, Hanna pedig egyből rám nézett. Nem tudom mit mondhatnék neki most már. Lehet, hogy neki van igaza és hagynunk kellene egymást békén.
Sziasztok! Tartozom egy irdatlan bocsánatkéréssel, amiért több, mint egy hónapja nem jelentkeztem. Tényleg nagyon sajnálom, de nyakamon volt az érettségi és az ötletek sem úgy jöttek, ahogyan szerettem volna. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az írást, de ha már belekezdtem és még van aki olvassa/szereti a történetet, azt/azokat nem szeretném cserben hagyni. Kicsit kijöttem a rutinból és a választékos fogalmazásból, de most csak ennyire telik. Remélem annyira azért nem lett pocsék. Kérlek, ha olvassátok még a blogot, akkor írjátok le a véleményeteket, akár pozitív, akár negatív, mert nagyon szeretném tudni. Jó olvasást! :))
Hanna szemszöge:
Annyi minden történt mostanában, hogy még mindig nem fogtam fel a felét sem. Egy egész hétig voltak itthon a szüleim és rengeteg mindent kellett bepótolnunk. Szó szerint újra kezdtünk mindent, tiszta lappal. Kristóf, és a kis akciói rádöbbentettek arra, hogy semmi más nem lehet fontosabb a szeretteinknél és erre mostantól sokkal jobban oda fogok figyelni. Mielőtt tegnap kivittük apuékat a reptérre, volt időnk bocsánatot kérni és megbocsátani egymásnak mindenért. Talán az elmúlt héten éreztem igazán, hogy van családom. Szabival sem veszekedtünk, mint anno és Ya Ou is jól kijött a szüleimmel. Az tény, hogy hiányozni fognak, de megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot és a nyári szünetben kimegyünk Németországba. Már alig várom, hogy ott legyünk. Jót tenne a levegőváltozás, viszont a tanév még tart. Most telt le a két hét felfüggesztés, úgyhogy újra vissza kell rázódnom az iskolai életbe és be kell hoznom a lemaradásomat. Nem tudom Ricsi hogy áll a dolgokkal, de remélem nem jár előbb a tanulással, mint én. Nem akarok egyedül pótolni.
Hétfő reggel a szokásosnál is fáradtabban ébredtem. Az utóbbi időben annyit aludtam, mint egy mormota, amit Ya Ou szóvá is tett. Apropó, Ya Ou! Olyan sokat foglalkozott velem a történtek óta, hogy amíg élek, nem lehetek elég hálás Neki mindazért, amiket értem tett. Nem tudnám nélküle elképzelni a mindennapjaimat. Egyszerűen beleőrülnék, ha nem lenne velem. De nem is tudom miért agyalok ilyesmin, elvégre itt van mellettem és boldogabbak vagyunk, mint valaha.
Ahogy kitöröltem szememből az álmot, felé fordultam és hosszú percekig néztem, ahogy szuszog, mint egy kis gyerek. Ilyenkor olyan védtelen és aranyos, de ha felébred, néha rosszabb, mint egy kamasz. Mostanában nagyon sokat csipkelődünk, amiken jókat nevetünk utána. Mintha kicseréltek volna mindkettőnket, vagy kitörölték volna a rendszerünkből a szomorúság nevű fájlt. Mondjuk nem bánom, volt részünk az elmúlt pár hétben feszültségben és negatív dolgokban bőven.
Na, de elég legyen a mesélésből, ideje felébreszteni az álomszuszékot is! Tudom mennyire nem szereti, ha a hajammal piszkálom, épp ezért megcsikiztem vele az orrát, majd a nyakát is, mire felriadt, én pedig elnevettem magam.
-Manó, nem bírsz magaddal? - nézett rám bosszúsan és cukin, álmosan.
-Jó reggelt. - néztem rá mosolyogva.
-Mondjuk, ha egy csókkal és nem a hajaddal ébresztesz az lenne! - morgott tovább, mire a szájára nyomtam egy puszit.
-Na, jobb már?
-Sokkal. - mosolygott, majd fölém hajolt és ajkaival egy finom csókban részesített.
-El fogok késni! - pillantottam az órára, ami már fél 8-at mutatott, majd gyorsan felpattantam és felöltöztem.
-Azt nem garantálom, hogy elviszlek, de érted megyek, ha szeretnéd. - mondta álmosan.
-Rendben. Kettőkor végzek. - feleltem, majd a fürdőben rendbe szedtem magam, készítettem még reggelit, aztán bepakoltam. Nagyon siettem és mikor be akartam menni a hálóba elköszönni Ya Ou-tól, akkora gázzal mentem, hogy az ajtóban szépen nekicsapódtam barátomnak. Mázli, hogy magasabb nálam, így csak a mellkasát sikerült lefejelnem.
-Lassabban szélvész kisasszony! - kapott a derekam után, nehogy még hanyatt is vágódjak.
-Bocsánat, csak sietek!
-Azért csak óvatosan!
-Jól van. Na, szia! - köszöntem el tőle és lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam. Egy hosszú, forró csók után elengedett, én pedig rohantam a suliba. 8 előtt két perccel sikerült beesnem az ajtón. Nem meglepő módon, már mindenki a teremben volt, köztük Ricsi is, aki amint meglátott, szélesen elmosolyodott.
-Nem ízlik a korán kelés, mi? - nevetett rajtam.
-Hát nagyon nem. - feleltem lihegve, miközben előkészültem az órára, majd lehuppantam mellé.
-Mesélj, minden oké azóta? - érdeklődött. Persze Ő is tudott mindenről, hiszen a barátomnak mondhatom.
-Igen. Szerencsére elült a vihar. - mondtam. - Tényleg, mit szóltak a felfüggesztésedhez? - kérdeztem, mivel eszembe jutott, hogy Ő még a szüleivel él.
-Hát nem örültek Neki, de megértették. Viszont a húgom nagyon pipa!
-Gondolom rám is.
-Hát az nem kifejezés! Szerinte te rángattál bele, holott mondtam neki, hogy az én döntésem volt. Szóval, ha meglátod, szerintem menekülj előle! - tanácsolta.
-Egyszer úgyis összefutok vele. - mondtam, amikor bejött a tanár és mind elhallgattunk. Észre sem vettem, hogy becsengettek. Az óra tartogatott némi meglepetést, hiszen két hete nem voltunk. Megtudtuk, hogy egy hónap múlva lesz a suli bál, amin minden diák fellép, kik csoportosan, kik párban, ki pedig egyénileg. Mivel csak mi ketten maradtunk ki a gyakorlásból, azt javasolták, hogy dolgozzunk párban, hogy könnyebb legyen felkészülni. Egyetértettünk vele, de azt még ki kell találnunk, hogy mit adjunk elő. Nem lesz nehéz, mivel nagyjából hasonló a stílusunk zeneileg is és táncilag is.
Ebédszünetben megebédeltünk, aztán kimentem a mosdóba megnézni magam. Kezet is mostam, majd mikor indultam volna kifelé, az ajtón Jázmin jött be. Utamat állta, nyilván beszélni akart velem.
-Mit szeretnél? - néztem rá.
-Hogy szállj le a bátyámról! - mondta ellenségesen. Úgy látszik félre ismertem őt. Eddig olyan barátságos volt velem, most pedig, mint egy hárpia. Nem értem az embereket!
-Mi van? Már megbocsáss, de mi bajod van? - kérdeztem.
-Mi? Még te kérdezed? Majdnem kirúgták Ricsit miattad! Minek kellett a hülyeségeidbe belerángatni? - emelte fel a hangját.
-Nem rángattam bele, Ő akart beszállni, holott mondtam, hogy veszélyes!
-Na és vajon miért szállt be, mégis? Te nem látsz a szemedtől? Beléd van zúgva, ember! - olyan tagoltan mondta az utolsó mondatot, mintha egy értetlen emberhez beszélne.
-Te mégis miről beszélsz? Honnan veszed ezt az ostobaságot? - kérdeztem vissza értetlenül. Most tényleg az voltam, mert gőzöm sincs, honnan szedte ezt a marhaságot.
-Van szemem! És nem mellesleg együtt élek vele! Úgyhogy, ajánlom, hogy hagyd békén Ricsit, mert ha megbántod, kikészítelek! - fenyegetett, majd elállt az ajtóból, én pedig a lehető leggyorsabban elhagytam a lány wc-t. Ez elképesztő! Komolyan mondom, hogy egyik ember a másik után bolondul meg! Nem tudom mi ütött Jázminba! Oké, hogy dühös Ricsi miatt, de az tiszta hülyeség, hogy belém szeretett volna. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki szerelmes! Tény, hogy sokat vagyunk együtt, meg leszünk is a próbák miatt, de egyszer sem vettem észre, hogy úgy közeledett volna felém. Fura ez az egész! Szerintem csak így akar távol tartani Ricsitől, de mi van, ha van igazságalapja? Nekem barátom van, akit mindennél jobban szeretek és soha senkiért nem hagynám el! Ricsi pedig nagyon jó barátom és nem szeretném egy ilyen miatt elveszíteni a barátságát.
Órára menet próbáltam elfelejteni azokat, amiket Jázmin mondott, bár nem nagyon sikerült, ami fel is tűnt Ricsinek, de nem szóltam semmit sem neki. Már csak az kéne, hogy összevesszen miattam a húgával, vagy velem is. A nap további része csendesen telt. Megbeszéltük, hogy holnaptól próbálunk a bálra, aztán kettőt ütött az óra és végre újra találkozhattam Ya Ou-val. Sietősen robogtam a parkoló felé, majd amint megláttam az autóját, bepattantam mellé.
-Szia, Kincsem. - köszönt mosolyogva, majd megcsókolt.
-Szia. - mondtam a jóleső puszi után.
-Milyen napod volt? - érdeklődött.
-Átlagos. - feleltem. Nem akartam Jázmin hülyeségével zaklatni, mert még a végén alaptalanul lenne féltékeny. Nem is firtattuk tovább a napomat, hanem hazamentünk. Nagyon éhesek voltunk már mindketten, a hűtő viszont kongott az ürességtől.
-Be kéne vásárolni! - mondta.
-Vállalom, ha elmosogatsz! - ajánlottam fel.
-Oké.
-Akkor mindjárt jövök! - mondtam és elindultam a boltba pár dologért.
Ya Ou szemszöge:
Amíg Hanna leszaladt a boltba, nekifogtam a mosogatásnak. Nem nagyon szeretem, de néha meg kell csinálni. Az utóbbi időben nagyon jól kijövünk egymással, ami remélem mindig így lesz majd ezentúl is. Miközben mosolyogva az elmúlt napokról gondolkodtam, megszólalt a csengő. Fogalmam sem volt, hogy ki az, így elindultam kinyitni. Az ajtó túloldalán azonban egy szőke, szép arcú, igen csinos lány volt.
-Szia. Segíthetek valamiben? - kérdeztem, mivel nem tűnt ismerősnek.
-Szia. Én Jázmin vagyok és Hannát keresem. Itthon van?
-Per pillanat nincs, de mindjárt jön. Ha szeretnéd, várd meg nyugodtan. - ajánlottam fel.
-Rendben, köszi. - mosolygott, majd beengedtem és leültünk a kanapéra.
-De bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam! - kaptam észbe. - Feng Ya Ou. - nyújtottam felé a kezem.
-Mint már mondtam, Jázmin vagyok. - elfogadta a kéznyújtásomat, majd tényleg leültünk.
-Hanna osztálytársa vagy? - kérdeztem.
-Nem. Gondolom ismered Ricsit. - kezdte, mire bólintottam. - A húga vagyok.
-Komolyan? Hát, nem hasonlítotok. - mondtam, mire elmosolyodott. - És, mi járatban?
-Ma kicsit leteremtettem Hannát és bocsánatot szeretnék kérni tőle.
-Veszekedtetek? Nem is mondta.
-Igazából csak én veszekedtem, de csak azért, mert nem akarom, hogy a bátyám csalódjon. - mondta komolyan.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Úgy, hogy a barátnőd miatt majdnem kirúgták a testvéremet és nem akarom, hogy több bajt hozzon rá!
-Ezt értem, de én úgy tudom, hogy Ricsi önszántából ment bele a versenybe.
-Szerinted semmi hátsó szándéka nem volt vele? A vak is látja, hogy szerelmes a barátnődbe, csak ezt senki sem hajlandó beismerni! - folytatta, mire kicsit dühös lettem. Én is észrevettem már, hogy Ricsi másként néz Hannára, de nem gondoltam volna, hogy tényleg igaz lehet. Valamilyen szinten ez természetes, hiszen Manó egy gyönyörű lány, de éppen ezért nagyon féltékeny lettem. Tudom, hogy szeret engem, de nem biztos, hogy a külvilágot ez érdekli.
-Hahó!
-Bocsi, csak elgondolkoztam. - tértem magamhoz.
-Figyelj, én nem akarok bekavarni a kapcsolatotokba és ezt lehet, hogy Hannának kellett volna elmondania, csak féltem a bátyámat.
-Jázmin, nem lehet, hogy valamit félreértettél?
-Figyelj! Ismerem a testvéremet. És még ha nem is mondta ki szavakkal, látszik rajta, hogy így van. Kérlek beszélj Hannával, hogy szakítsa meg a kapcsolatot Ricsivel. Így lesz a legjobb mindenkinek. - mondta. Szerintem igaza van és egyet értek vele. Nem lenne jó, ha Ricsi hiú ábrándokban ringatózna. Hanna az én barátnőm és még ha önzőn is hangzik, de nem fogom hagyni, hogy elvegyék őt tőlem.
-Rendben. - bólintottam.
-Köszönöm. - rám mosolygott, majd felállt. Én is követtem a példáját, majd váratlanul megölelt. Nem akartam bunkó lenni, így viszonoztam a gesztust, hiszen csak egy ártatlan ölelés és Jázmin nagyon közvetlen és barátságos lánynak tűnt így elsőre. Ám ekkor nyílt az ajtó és barátnőm toppant be rajta.
-Itt meg mi folyik? - kérdezte dühösen, mire azonnal elengedtem Jázmint. Remélem, hogy nem érti félre a dolgot, elvégre nem csináltunk semmi rosszat.
