Közlemény

Sziasztok! Egy rossz hírrel jelentkezem most. Sokan kérdeztétek már hogy mikor lesz új rész, amire az a válaszom, hogy fogalmam sincs. Dolgozom, a gépem sem jó és ötletem sincs túl sok, szóval az sem biztos, hogy lesz még folytatás. Nagyon sajnálom, hogy ezt a döntést kellett meghoznom, de nem tudok mást tenni. Köszönöm azoknak akik kitartóan várták a részeket. Nem szeretnék csalódást okozni, úgyhogy a nyár végére igyekszem új résszel jelentkezni. Addig pedig élvezzétek a szünetet, aki pedig dolgozik mint én, annak kitartás! :)

40. rész

Napsütéses szép napot minden drága olvasómnak! :) Meghoztam a folytatást! Nagyon köszönöm a sok szép kommentet, amiket az előző fejezethez írtatok. Nagyon örültem nekik és annak is, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket. Remélem ez a rész is hasonlóképpen fog tetszeni. Jó olvasást és kíváncsian várom a véleményeteket! :))

Ya Ou szemszöge:

Egyszerűen felfoghatatlan, ami történt egyik pillanatról a másikra. Hannát, aki az életemnél is fontosabb számomra, az imént vitte el a mentő súlyos agyrázkódással és lábtöréssel. És mindez az én hibám. Ha azonnal utána megyek és nem foglalkozok Jázminnal, akkor nem lett volna semmi baja sem. Most pedig imádkozhatok azért, hogy egyáltalán felébredjen és meggyógyuljon. Bár én feküdnék ott helyette. Fogalmam sincs mi lesz ezután. Ha felépül; márpedig fel fog, mert erős lány, akkor biztos, hogy egy életre meggyűlöl és igaza is lesz. Nem érdemlem meg őt! Nem érdemlem meg a szerelmét, a figyelmét és a csókjait! Attól tartok, el kell őt engednem. Ott van Ricsi, aki akkor is vele volt, mikor én nem és vigyázott rá. Ott van még Szabi is, aki ha megtudja, hogy mit műveltem, biztos hogy kicsinál. És itt vagyok én, aki ahelyett, hogy kibékültem volna vele, meghazudtoltam a hűségét és nem bíztam benne, mi több, érzéketlenül megcsaltam! Hiába nem én kezdtem azt a csókot, nem lett volna szabad hagynom, hogy egyáltalán kettesben maradjak Jázminnal. Mégis miféle ember vagyok én? Itt volt egy tökéletes lány, aki tiszta szívéből szeretett, erre én elcsesztem! Gratulálok Ya Ou! Díjat érdemelsz!
-Hol van a húgom? Mi van vele? - jelent meg Szabi a kórház folyosóján.
-Most vizsgálják. - válaszolt Ricsi.
-De mi történt? - faggatózott tovább.
-Nem nézett szét, mielőtt átment volna az úttesten és elütötte egy autó. A mentősök szerint eltört a lába és súlyos agyrázkódása van, de még vizsgálják.
-Jézusom! De ez hogy lehet? Hanna nem az a szétszórt lány! - váltogatta köztünk a tekintetét.
-Az én hibám! - nyitottam ki a számat.
-Mi? Miről beszélsz? - nézett rám.
-Azért lépett le a járdáról, mert meglátott egy másik lánnyal csókolózni. - feleltem halkan.
-Hogy mi? Tudtam! Annyira tudtam, hogy bántani fogod! És megérte? Megérte egy másik libával enyelegni? A húgom meg élet-halál között fekszik egy kórházi szobában, ember! - indult felém és felrángatott a székről.
-Szabi! Kórházban vagyunk! Engedd el! - próbált rá Ricsi hatással lenni, mire elengedett és visszahuppantam a székre.
-Takarodj innen! Nem akarlak még egyszer Hanna közelében látni! - szólt rám mérgesen.
-Nem megyek el, az biztos! Itt a helyem Hanna mellett! - mondtam határozottan.
-Miattad került ide! Nem fogod fel, hogy tűnj el? - kezdett kiabálni, mire kijött az orvos a kórteremből.
-Uraim! Halkabban, ha kérhetem! Ez egy kórház és a betegeknek nyugalomra van szükségük! - szólt ránk.
-Elnézést! - mondtuk.
-Mi van Hannával? - kérdeztem.
-Nézzék! A lábtörése nem súlyos, nem kellett megműtenünk, de elég csúnyán beütötte a fejét és fogalmunk sincs mikor tér magához, épp ezért kérem, hogy legyenek türelemmel! - közölte.
-Bemehetünk hozzá? - kérdezte Szabi.
-Igen, de csak rövid időre.
-Rendben. Köszönjük. - hálálkodtunk, majd elment, mi pedig egyszerre akartunk bemenni az ajtón.
-Szerintem Szabi had menjen be először. - mondta Ricsi. Nem akartam újabb vitát, így hagytam, hogy bemenjen a húgához, addig pedig lementem a büfébe. Semmi kedvem nem volt Ricsivel bájcsevegni.
-Ya Ou! - hallottam Sziki hangját. A nagy várakozásban felhívtam őket nemrég, de azt nem mondták, hogy idejönnek. Mindenesetre jól tették.
-Sziasztok. - köszöntem kedvetlenül.
-Minden oké? - kérdezte Benny.
-Nem, fiúk! Semmi sem oké!
-Rendbe fog jönni! - nyugtattak.
-Az lehet, de a kapcsolatunk az már sose fog! Mindent tönkretettem! Nemcsak a kettőnk dolgát, de Hannát is!
-Ezzel a sajnálkozással nem megyünk semmire! Most az a legfontosabb, hogy ő jól legyen! Utána ráér tisztázni a többit. - mondta Sziki. Igaza volt, mint mindig.
A büfében kértem egy kávét, majd megláttam Szabit, amint felénk közeledik.
-Sziasztok. - köszönt a srácoknak.
-Nem ébredt fel? - néztem rá.
-Nem. Én most hazamegyek, de figyeljetek rá és hívjatok, ha van változás! - mondta inkább a fiúknak, mint nekem, majd elment, mi pedig visszamentünk a folyosóra. Már igencsak este volt, de nem érdekelt egy cseppet sem.
-Ya Ou, menj haza! Aludd ki magad! - mondta Ricsi.
-Igaza van, pihenned kell! - értett egyet Bence is. Nem volt más választásom, mint hazamenni, de előre féltem, hogy mi lesz velem egyedül a lakásban, ahol minden Manóra emlékeztet. Végül a szobájában feküdtem le és nagy nehezen sikerült aludni pár órát.
       Három nap telt el és még mindig semmi változás nem történt. Ugyanúgy nem ébredt fel és attól félünk, hogy kómába fog esni. Felváltva vele vagyunk Ricsivel, Szabival és a srácokkal és próbáljuk félretenni azt a hatalmas feszültséget, ami köztünk van. Reggel én mentem Ricsit leváltani, aki egész éjjel Hannával volt.
-Szia. - léptem be az ajtón és szomorúan nyugtáztam, hogy még mindig változatlan a helyzet. Ricsi barátnőm kezét fogta, miközben az ágy mellett ült, ami nagyon felbosszantott. Történt, ami történt, Hanna még mindig az enyém és nem fogom engedni, hogy Ricsi csak úgy elvegye őt tőlem.
-Hallod, te mit csinálsz? - néztem rá.
-Ne kezd ezt, légy szíves! Mindketten tudjuk, hogy Hannának nem rád van szüksége! - mondta.
-Azt, hogy kire és mire van szüksége, majd ő eldönti! Addig viszont ne fogdosd a kezét, mert még én vagyok a pasija!
-Amíg fel nem ébred!
-Mégis miről beszélsz? Ti ezt kiterveltétek a húgoddal, vagy mi? - emeltem fel a hangom.
-Te nem vagy normális! Az, hogy Jázmin mit csinál, nem az én dolgom. És ezt a kapcsolatot pedig te tetted tönkre egyedül!
-Na én ezt  nem hallgatom tovább! Húzz innen, de gyorsan! - figyelmeztettem.
-Mert mi lesz? - állt fel!
-Ne akard megtudni!
-Azt hiszed, hogy félek tőled?
-Ne veszekedjetek már! - hallottuk meg Hanna hangját, mire mindketten felé fordultunk és megtörtént a csoda! Végre felébredt!
-Manó, jól vagy? - fogtam meg erőtlen kezét, mire rám emelte a tekintetét.
-Szétrobban a fejem és fáj a lábam. Mi történt? - nézett ránk.
-Elütött egy autó és eltört a lábad. - mondta Ricsi.
-Ne már! És mi lesz a tánccal? - kérdezte.
-Most ne azzal törődj, hanem azzal, hogy meggyógyulj! - mondtam neki.
-És hol van Jázmin? Elég jól elvoltatok, ahogy láttam. - nézett a szemembe.
-Hanna, kérlek engedd, hogy megmagyarázzam! - kérleltem.
-Ricsi, kimennél egy picit? - emelte tekintetét rá.
-Persze. - felelte, majd kettesben hagyott minket.
-Manó, nem úgy történt, ahogy gondolod! - kezdtem bele egyből.
-Ne magyarázkodj! Ez már egy ideje nem működik köztünk. Tartsunk szünetet! Mindkettőnknek kell a távolság. - nézett végig rám. Fel sem fogtam igazán a szavakat, amiket mondott.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Hanna nekem te kellesz!
-Mégis megcsókoltál egy másik lányt!
-De ő csókolt meg engem!
-Nem mindegy? Megtörtént! Nézd! Én nem haragszom rád, mert én is hibás vagyok, de épp ezért hagyjuk egymást békén! - mondta komolyan.
-Manó, kérlek!
-Menj el, Ya Ou! - vette le rólam a tekintetét.
-Szeretlek. - hajoltam le hozzá, homlokon pusziltam, majd bármennyire is fájt, kimentem a szobából. Nem voltam kíváncsi Ricsi önelégült fejére, így a lehető leggyorsabban elmentem mellette és hazaindultam. Nem tudom, hogy fogom kibírni nélküle és az, amit mondott, szinte felér egy szakítással. De nem hagyhatom csak így elveszni ezt az egészet, ami köztünk történt.

Hanna szemszöge:

Iszonyatosan fáj a fejem, a lábamról nem is beszélve. Remekül elintéztem a dolgokat. A francért vagyok ennyire figyelmetlen mostanában?! Nem volt elég problémám eddig is, erre itt van még egy rakat! Miután Ya Ou elment, bejött az orvos, megvizsgált és azt mondta, hogy pár nap múlva hazamehetek. Mondjuk, ha most rögtön elmehetnék, már az is későn lenne. Habár nem is tudom, hogy van-e még hová hazamennem. Jó, biztos, hogy nem dobna ki a lakásból, de nem hiszem, hogy megférnénk egy légtérben a történtek után. Piszok rossz volt végignézni, ahogy életem szerelme egy másik lánnyal csókolózik. Meglehet, hogy nem ő kezdeményezett, de egy csók akkor is egy csók. Az előbbi kis szövegemmel rendesen összezavartam mindkettőnket, de egyszerűen képtelen voltam kimondani, hogy legyen vége. Fogalmam sincs, hogy meg tudjuk-e még menteni ezt a kapcsolatot, vagy, hogy egyáltalán lenne-e értelme bármit is  tenni érte, de abban az egyben biztos vagyok, hogy Ya Ou-n kívül soha senkit nem szerettem még ennyire és ezt nem lehet egyik napról a másikra csak úgy a szőnyeg alá söpörni. 
-Jól vagy Hanna? - jelent meg Ricsi az ágyam mellett. Fel sem tűnt, hogy bejött.
-Ahhoz képest, hogy megcsaltak és elütöttek, egész jól. - feleltem egyhangúan.
-Tudom, hogy most nehéz, de én itt vagyok neked. - mondta kedvesen.
-Köszi. - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.
-Szükséged van valamire?
-Ha már így megkérdezted, a laptopomat behoznád?
-Én szívesen elhoznám, de nem lenne túl jó ötlet találkozni Ya Ou-val. Így is elég feszült közöttünk a levegő.
-Tényleg. Erre nem is gondoltam. Akkor majd mondom Szabinak, hogy hozza be.
-Szakítottatok? - váltott komoly hangnemre. Reméltem, hogy nem kell erről beszélnem senkivel sem, de számítottam rá, hogy Ricsi megkérdezi.
-Nem. Vagyis még nem. Vagy nem tudom. - zagyváltam össze-vissza.
-Figyelj! Értem én, hogy szereted meg minden, de a tény az tény! Megcsalt. Mégpedig a húgommal!
-Én is tudom! Nem kell rá emlékeztetni!
-Jó, bocsánat! Nem akartam bunkó lenni, csak nem szeretném, hogy ismét csalódj benne!
-Akkor mégis mit csináljak? Dobjak ki mindent a kukába? Közel 21 évet csak így felejtsek el, mert valami nem működik? Ne haragudj, de képtelen vagyok rá! Kicsi korom óta Ya Ou a mindenem és attól, hogy most ott tartunk, ahol a part szakad, még nem fogok máshogy érezni iránta! - mondtam kicsit dühösen. Értem én, hogy csak segíteni akar, de ott van bennem a tudat, hogy szerelmes belém és van némi kétségem afelől, hogy nem csak pusztán önzőségből mondja, amit mond. Tudom, hogy ez lehet, hogy hülyeség, hiszen a barátom, de jobb az óvatosság.
-Azt hiszem, most magadra hagylak egy kicsit. Ha kell valami, itt leszek a folyosón. - állt fel mellőlem, majd kiment. Jobb is, hogy egyedül hagyott, mert semmi szükségem nincsen a jó tanácsokra. Ez az én életem és nem kell senkinek sem beleszólnia. Egy ideig még törtem a fejem, hogy mi legyen ezután, de annyira megfájdult, hogy inkább aludtam egy kicsit.
Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, épp kinyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Ricsi, vagy Szabi az, de tévedtem. Jázmin lépett be rajta, amitől egyből ideges lettem. Nem elég, hogy tönkreteszi a kapcsolatomat, de még van pofája idejönni? Szánalmas!
-Te meg mi a jó francot keresel itt? Most azonnal menjél kifele! - kiabáltam rá! Már amennyire tudtam, mert igencsak gyenge voltam még, de mit sem törődött a kirohanásommal, bejött és felém közeledett.