11.rész

Sziasztok. Itt lenne a folytatás, amihez különösebben nem tudok mit hozzáfűzni. Köszönöm a 20 feliratkozót és a több mint 7000 oldalmegtekintést. Várom a véleményeket és mindenkit arra kérek, aki olvassa a blogot, hogy egy pipával legalább jelezze ezt felém. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :))



-Manó, várj már! - hallottam hangját mögülem.
-Mire várjak? Hogy megint megüss valakit?
-Várj meg, kérlek! Nem hagyom, hogy egyedül menj haza a sötétben! - szaladt utánam, végül mellém keveredett. - Vedd ezt fel, mert megfázol! - terítette rám pulcsiját.
-Hagyj békén! - mondtam flegmán és határozott léptekkel mentem tovább.
-Hanna! - szólt utánam, de nem válaszoltam.
-Hanna! - ismételte, mire megfordultam.
-Mi van?
-Erre kell menni! - mutatott balra. Tényleg nem tudtam merre tartunk, csak a fejem után mentem. Végül mellé léptem és hagytam, hogy Ő vezessen. Nem szóltam hozzá, mi több, Rá sem néztem. Nagyon megharagudtam Rá és nem áll szándékomban mostanában megbocsátani Neki. Végül nehézkesen hazaértünk. Ledobtam magamról a cipőt és gyorsan elmentem fürödni, majd felvettem a pizsamám.
-Manó, beszéljük meg! - várt rám az ajtó előtt.
-Fürödj meg és aludd ki magad! Látni sem akarlak! - néztem Rá megvetően és otthagyva, bementem a szobámba. Már nagyon késő volt, ezért bebújtam a takaró alá, de még elaludni nem tudtam. Folyamatosan Ya Ou járt a fejemben. Ahogy ott mindent kizárva táncoltunk egymással, a hideg futkosott a testemen és pillangók ezrei csatáztak a gyomromban. Viszont amikor hidegvérrel megütötte Márkot, nagyot csalódtam benne. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy féltékeny. Soha nem láttam még ilyennek. Fogalmam sincs, mi lelte, de Ő nem az én Ya Ou-m. Lehet, hogy csak az alkohol váltotta ki ezt belőle, de mindent arra sem lehet fogni. Nagyon kíváncsi leszek a magyarázatára. Próbáltam egy kicsit kikapcsolni és elmerülni az álmok birodalmában, ami némi kínlódás után sikerült is.

Ya Ou szemszöge:

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Felültem az ágyban és eszembe jutott, hogy mit tettem az éjszaka. Nagyon szégyellem magam és tudom, hogy ezzel a húzással rendesen megbántottam Manót. Foghatnám az egészet a piára, de nem az volt ilyen hatással rám, hanem a féltékenység. Piszkosul és visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a lányba és egyszerűen nem tudtam végignézni azt, hogy már férfi fogdossa. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert nagyon makacs és nem fog egy hamar megbocsátani, az biztos. Kikászálódtam az ágyból és először is kerestem egy fájdalomcsillapítót. Egy pohár víz segítségével bevettem, majd Manó szobájához lépkedtem. Halkan benyitottam és megpillantottam a fülig takaróba burkolt alvó lányt. Csendben az ágyához léptem és bebújtam mellé. Szorosan magamhoz öleltem és mélyen beszívtam vattacukor illatát. Egy darabig még változatlanul aludt, aztán mocorogni kezdett és felém fordult.
-Te mi a francot keresel az ágyamban? - nézett rám csodálkozva.
-Szeretnék beszélni Veled.
-Nem vagyok Rád kíváncsi, szóval menj ki! - szólt mérgesen.
-Manó, hallgass már meg!
-Jó. Mondd mit akarsz, aztán tűnés! - nézett rám.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni az éjjel történtek miatt. Tudom, hogy nincs mentség arra, amit tettem, de nagyon megbántam.
-Ennyi?
-Bocsáss meg kérlek! - néztem Rá szomorúan.
-Gondolkodtál volna előbb. A tegnapi után már azt sem tudom, hogy ki vagy! Mert, hogy nem az én Ya Ou-m, az biztos! Most pedig menj ki, mert szeretnék felöltözni! - szólt határozottan. Nem volt más választásom, mint felállni és lehajtott fejjel kisétálni az ajtón. Éreztem, hogy így fog reagálni. Most mindent elrontottam. Nem, hogy a szerelmét nem szerzem meg, de ezzel a húzásommal még a barátságát is elveszíthetem. Fogalmam sincs, mit tehetnék annak érdekében, hogy megbocsásson. Szomorúan kullogtam be a szobámba és felöltöztem. Egy darabig magamba roskadva ültem az ágyamon, majd kimentem a nappaliba. Hanna a kanapén ült és teljesen bele volt merülve a laptopjába. Leültem mellé és bekapcsoltam a tv-t, de teljesen levegőnek nézett.
-Most akkor nem beszélünk egymással? - kérdeztem kis idő múlva, mire egy pillanatra rám emelte tekintetét, majd újra a gépnek szentelte a figyelmét. Fél órával később felállt és a konyha felé ment, én pedig rögtön utána. Nem fogom békén hagyni, amíg meg nem bocsát nekem! A hűtő felé indult, de elé álltam. Rám nézett, majd próbált kikerülni, de nem hagytam.
-Arrébb mész? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-És ha nem? - néztem mélyen gyönyörű szemébe.
-Ya Ou, ne játssz velem!
-Na mi van? Csak szóba állsz velem?
-Arrébb állsz végre? - ismételte meg magát, mire elálltam az útjából. Kivette a hűtőből a narancslevet és érdektelenül ment vissza a pulthoz. Miután elfogyasztotta, eltűnt a szobájában, én meg újra a tv elé telepedtem. Nem sokkal később felöltözve és táskájával a kezében jelent meg. Felhúzta a cipőjét és szó nélkül az ajtó felé indult.
-Most meg hová mész? - szóltam utána.
-Dolgomra! - mondta válaszként és becsukva maga mögött az ajtót, elment itthonról. Elképzelni sem tudom, hová mehetett, hisz alig ismeri ezt a nagy várost. Nem tudtam mit csináljak, tanácsra volt szükségem, ezért felhívtam Szikit, hogy jöjjön át. Nem telt bele 10 percbe sem, de már meg is érkezett.
-Csá, Tesó! - pacsiztunk le egymással, majd a nappaliban helyet foglaltunk.
-Mi a helyzet? Feszültnek tűnsz. - nézett rám.
-Az is vagyok. Hiába minden próbálkozásom, Hanna nem akar megbocsátani. Az előbb pedig szó nélkül elviharzott. Nagyon aggódom érte, mert szinte senkit nem ismer.
-Nyugi, Zsófival van.
-Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem.
-Onnan, hogy én vittem el Zsófit a cukrászdába.
-Hála Istennek! - hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj  a számat.
-Nem látok bele az életetekbe, de azt tanácsolom, hogy őszintén mondd el Neki, hogy mit érzel iránta.
-De mi van ha Ő nem így érez? Félek, hogy tönkremenne a barátságunk.
-Mert ezzel a veszekedéssel nem megy tönkre, igaz? Ha nem is szerelmes beléd; amit nagyon kétlek, akkor is úgy fer, hogyha őszinte vagy hozzá. Ki tudja, lehet, hogy az egész jobban alakul, mint gondolnád. Ha meg nem, akkor is elmondhatod, hogy legalább megpróbáltad. És szerintem Hanna nem az a fajta lány, aki egy életre szóló  barátságot eldobna magától egy ilyen dolog miatt! - mondta el véleményét a helyzetről. Mindig tudja, hogy mit kell mondani, ezért is fordulok hozzá az ügyes-bajos szerelmi gondjaimmal. Sokkal bölcsebb és tapasztaltabb, amiért nagyon irigylem.
-Kösz, Tesó! Sokat segítettél. - öleltem meg.
-Rám mindig számíthatsz.
-Azt hiszem, ha hazajön, mindent elmondok Neki.
-Nagyon helyes. - mondta, mikor csipogni kezdett a telefonja. Kivette zsebéből és a képernyőt kémlelte. - Zsófi írt, hogy menjek érte. - közölte az üzenet tartalmát.
-Akkor kevesebb időm van, mint gondoltam.
-Higgadj le és gondold át a dolgokat! Én megyek is. - állt fel és az ajtóhoz kísértem.
-Köszönöm még egyszer a jó tanácsot.
-Nincs mit. És sok sikert. - fogtunk kezet egymással és elment. Idegesen túrtam bele sötét hajamba és mentem be a szobámba. Lövésem sincs, hogy közöljem Vele ezt a dolgot. Nem állhatok csak simán elé, hogy "Figyelj csak, beléd szerettem!" ! Jobb esetben kiröhög, vagy felpofoz. Fel-alá mászkáltam a szobában és inkább úgy döntöttem, hogy lehűtöm magam, ezért a fürdőbe vettem az irányt. Langyosra állítottam a vizet és beálltam a tusoló alá. Az agyam megállás nélkül dolgozott, miközben a vízcseppek meztelen testemet simogatták. Végül elzártam a csapot és megtörölköztem. Felvettem egy fekete boxert és elhagytam a helyiséget. Utam ismét a tv elé vezetett és epekedve vártam, hogy Hanna hazaérjen.

Hanna szemszöge:

Hatalmas feszültség uralta a lakást egész nap és egymást kerülgettük a házban. Egyszerűen nem bírtam már otthon, ezért felhívtam Zsófit, hátha van kedve egy kicsit kimozdulni. A közeli cukrászdában találkoztunk és egy-egy fagyi kehely mellett beszélgettünk.
-Kibékültetek? - keverte össze különböző ízesítésű édességét.
-Nem. Nem tudom ezt csak úgy elfelejteni. Teljesen kifordult tegnap magából.
-Azért, mert féltékeny. - mondta teljes egyszerűséggel.
-Ugyan. Miért lenne már féltékeny? - legyintettem.
-Mert szerelmes beléd. És a vak is látja, hogy Te is belé. Fogalmam sincs, miért jó Nektek, hogy egymás agyát húzzátok és szenvedtek, ahelyett, hogy boldogok lennétek. - erre a mondatára lehajtottam a fejem, hisz igaza volt.
-De már így is annyira bonyolult ez az egész, hogy egy hülye szerelmi vallomással csak még jobban összekutyulnék mindent.
-Vagy nem. - zárta le ennyivel és tovább kanalazta a fagyiját. Nagy sóhajtások közepette én is elfogyasztottam az enyém és közben Sziki is megérkezett.
-Sziasztok lányok! - csókolta meg barátnőjét, engem pedig megölelt.
-Mondjad már Hannának, hogy beszéljen Ya Ou-val, mert rám nem igazán akar hallgatni! - nézett Rá Zsófi.
-Komolyan mondom, rosszabbak vagytok, mint az óvodások! Most jövök Ya Ou-tól és Ő is csak szenved, ahogy Te, mint hogy megbeszélnétek a dolgokat. Nem értem, miért jó ez!
-Beszéltél Vele? - kérdeztem, mire bólintott. - És mit mondott?
-Nem leszek közvetítő köztetek, szóval most szépen hazamész és leülsz Vele átbeszélni a dolgokat! - utasított teljesen jogosan.
-Rendben. - sóhajtottam és felálltam.
-Hazavigyünk?
-Nem kell, köszönöm. Inkább sétálok és kiszellőztetem a fejem.
-Ahogy akarod. Egyébként Ya Ou nagyon szeret téged és soha nem bántana meg. Hibázott tegnap, de hallgasd végig és rájössz, hogy miért tette. - mondta Sziki, majd megöleltem mindkettőjüket és hazaindultam. Egész úton szüntelenül gondolkodtam. Nem értettem Sziki utolsó mondatát, de abban igaza van, hogy ez így nem mehet tovább. Viszont képtelen vagyok elé állni és a szemébe mondani, hogy mit érzek. Egyrészt, mert nagyon megalázó lenne, ha visszautasít, másrészt pedig semmi bátorságom nincs és a női büszkeségem sem engedi, hogy kezdeményezzek. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben sétáltam egészen hazáig. Inkább a lépcsőt választottam, hogy ezzel is teljen az idő, de így is hamar megérkeztem. Beléptem az ajtón és láttam, hogy Ya Ou a kanapén ülve bámulja a tv-t.
-Szia. - köszöntem, mire felém irányította a tekintetét.
-Szia. - viszonozta a köszönést, majd vissza is fordult a tv elé. Levettem magamról a cipőt és bementem a szobámba. Nem tudom miért viselkedett most ilyen hidegen, hisz reggel még Ő könyörgött a bocsánatomért. Lehet, hogy elege lett belőlem és megunta a hisztimet, mondjuk ezen nem is csodálkoznék. Megkerestem a pizsamám és inkább elmentem fürödni. Nem is vágytam másra, csak egy forró és pihentető zuhanyra. Elvonultam a képernyőt bámuló fiú mellett és a fürdőszobába mentem. Bezártam az ajtót és levettem a ruháimat. Jó melegre állítottam a vizet és alá álltam. Tusfürdővel megmostam minden testrészemet és egy darabig még hagytam, hogy a forró vízcseppek lenyugtassák az idegeimet. Miután meguntam, elzártam a csapot és törölközés után felvettem a pólóm és a rövidnadrágom. Kifésültem kócos fürtjeimet és mivel ma már nem szándékoztam vacsorázni, fogat is mostam. Ezt követően elhagytam a helyiséget és visszaigyekeztem a barlangomba. Ya Ou egy pillanatra végignézett rajtam, de nem szólt hozzám. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd feltettem tölteni a telefonom és megigazítottam az ágyamat. Ahogy végeztem ezzel, hirtelen kivágódott az ajtó és Ya Ou rontott be rajta nagy gázzal, egy szál alsónadrágban.
-Te nem tudsz...... - próbáltam befejezni a mondatot, de nem hagyta, ugyanis szempillantás alatt elém került, kezei közé fogta arcom és ajkait az enyémekhez tapasztotta. Határozottan, mégis gyengéden csókolni
kezdett. Nagyon meglepődtem a cselekedetén, de készségesen visszacsókoltam. Kezeim az első pillanattól kezdve mellkasán tétlenkedtek, de nem tudtam és nem is akartam elmozdítani onnan. A pillangók felébredtek a hasamban, szívem pedig össze-vissza kalapált. Lassan elszakadtunk egymástól és a tekintetembe mélyesztette az övét. Lefagyva álltam előtte és értetlenül néztem Rá még mindig. Kezeit lassan leemelte arcomról és hátrébb lépett egyet.
-Ne haragudj! - nézett rám bűnbánóan és lehajtott fejjel elhagyta a szobámat. Percekig álltam mozdulatlanul, lábaim a földbe gyökereztek. Mégis mi volt ez az egész? Beront a szobámba, megcsókol, majd elnézést kér és távozik! Nem értem! Nem értek én már semmit!!!