12. rész

Halihó! Megérkeztem a következő résszel, amiből minden ki kérdésre választ fogtok kapni. Kérlek szépen, hogy írjátok le a véleményeteket, még az is, akinek nem tetszett a rész. Jó olvasást kívánok és hagyjatok nyomot magatok után! :))



Ya Ou szemszöge:

Én esküszöm, hogy nem vagyok normális! Rárontok Hannára és letámadom, ahelyett, hogy nyugisan megbeszélném Vele a dolgokat. Most biztosan őrültnek néz. Ezzel a pillanatnyi elmezavarommal teljesen tönkretettem mindent. Idegesen és zavartan hagytam magára a sokktól lefagyó lányt és beviharoztam a szobámba. Bevágtam az ajtót és leültem az ágyra. Tenyerembe temettem az arcom és ekkor tudatosult bennem, hogy mit műveltem az imént. Lehet, sőt biztos, hogy oltári nagy hülyeség volt, de életem talán legszebb pillanatait köszönhettem Neki. Élveztem. Minden egyes másodpercét élveztem. Ahogy meghökkenve állt előttem, majd mégis visszacsókolt, bebizonyosított arról, hogy komolyak az érzéseim iránta. Viszont, hogy mi lesz ezután? Az csak Rajta múlik. Folyamatos gondolkodásomból az ajtó hirtelen kivágódása zökkentett ki.
-Elárulnád, hogy mi volt ez az egész? - lépett be Hanna dühösen.
-Sajnálom. - motyogtam.
-Sajnálod? Rám rontasz, megcsókolsz, aztán ott hagysz a picsába? Mi ütött beléd? - mutogatott a levegőbe beszéd közben.
-Ne haragudj, csak elborult az agyam.
-Mostanában elég sokszor előfordul. Fogalmam sincs, mi van Veled, de azt most megmondom, hogy velem nem fogsz játszani! Én nem olyan vagyok, akit csak úgy kihasználhatsz, ha épp nincs más a közelben! - beszélt idegesen, de láttam Rajta, hogy elgyengült, ugyanis néhány könnycsepp szökött ki a szeméből.
-Szerinted képes lennék Veled játszani? Komolyan azt feltételezed rólam húsz évnyi barátság után, hogy kihasználnálak? - álltam fel az ágyról.
-Akkor mégis mivel magyarázod az előbbi kis kirohanásodat? - nézett rám és itt jött el az a pillanat, mikor muszáj volt kiböknöm az igazságot.
-A francba már Hanna! Szeretlek! - hagyta el a számat az a bizonyos kilenc betűs szó, amivel most vagy mindent tönkretettem, vagy nem. Lefagyva állt előttem és pizsamáját markolászta.
-Mondj már valamit, kérlek! Ordítsd le a fejem, vagy pofozz fel! Mindegy, csak szólalj meg! - néztem arcára. Kis ideig még némán állt egy helyben, majd elém lépett és hozzám bújt. Nem tudtam mire véljem ezt, de nagyon jól esett. Erősen a karjaimba zártam és nem engedtem ki onnan. Felemelte mellkasomból a fejét és egyből a tekintetem fürkészte. Csillogó szemeiben nyugodtságot láttam, ajkai pedig mosolyra húzódtak. Örültem volna, ha megszólal végre, de a mosolyával kissé megnyugtatott. Homlokunkat összeérintettem és éreztem egyre hevesebb lélegzetvételét. Apró ujjai arcomra tévedtek és finoman végigsimították a bőrfelületet, mitől a hideg futkosott a hátamon. Nem tudtam jó döntés-e, vagy nem, de ajkaimmal lassan közelítettem az övéihez. Meg sem mozdult, csak várta, hogy mi fog történni. Végül kívánatos ajkaihoz tapasztottam a szám és lassan, mégis szenvedélyesen csókolni kezdtem. Nem húzódott el, sőt! Kezei nyakam köré csavarodtak, enyéim pedig derekánál húzták szorosabban testemhez. Ajkaink tökéletesen

egymásra találtak és mohón falták egymást, miközben nyelvem bejutásért könyörgött, amit meg is kapott és övével kezdett dallamos táncba. Egyre forróbb lett a levegő a szobában és úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok elszakadni Tőle. Ujjai hajamban kalandoztak, kezem pedig formás fenekére csúszott és ott talált megnyugvásra. Vészesen fogyott a levegőnk, de egyre többet és többet akartam. Ahogy kezeivel végigsimított meztelen felsőtestemen, egy apró nyögés hagyta el a szám, ezzel végleg megszakítva szenvedélyes tevékenységünket. Lassan kinyitotta gyönyörű szemeit és mosolyogva nézett fel az enyémekbe. Még mindig hevesen lélegeztünk mindketten, de azt hiszem, ez érthető.
-Ez azt jelenti, hogy... - néztem Rá és próbáltam kinyögni pár szót.
-Én is szeretlek. - mélyítette tekintetét az enyémbe és lassan, kissé bátortalanul mondta ki azt a három szót, amivel a világ legboldogabb férfijává tett.
-Ezt komolyan mondod, Manó?
-Ilyennel nem szoktam viccelni.
-Fel sem tudom fogni, hogy ez tényleg igaz. Tudod milyen hosszú ideje vártam erre a pillanatra? - fogtam kezeim közé arcát.
-Hát még én. - mosolyodott el, mire egy apró csókot leheltem szájára.
-Velem alszol? - kérdeztem, mire édesen bólogatott.
-Hozom a párnámat. - nyomott egy puszit az arcomra és elviharzott. Megágyaztam és boldogan ültem le és vártam Hannára, aki egy perccel később meg is jelent, párnáját ölelgetve. Becsukta az ajtót és megállt az ágy előtt.
-Gyere már! - szóltam Rá és bemászott mellém. Elhelyezte párnáját szorosan az enyém mellett és le is feküdt. Én is így tettem és szembefordultam Vele.
-Ami tegnap történt, az... - kezdtem bele, de megszakított.
-Hagyjuk ezt, jó? Majd holnap megbeszéljük. Aludni szeretnék. - bújt hozzám.
-Jól van. - húztam magunkra a takarót és magamhoz öleltem.
-Jó éjt, Manóm. - pusziltam homlokon.
-Jó éjt, Ya Ou. - szólt halkan és lassacskán elaludtunk.

Hanna szemszöge:

Életem talán legboldogabb reggelére ébredtem. Mosolyogva néztem a mellettem alvó fiúra, aki a nyakamba szuszogott. Elég furán alakultak tegnap a dolgok és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen vége lesz. Ahogy berontott a szobámba és hirtelen megcsókolt, konkrétan levegőt nem kaptam a döbbenettől. Viszont, ami utána történt, az maga volt a csoda. Mikor kimondta, hogy szeret, a világ legboldogabb emberének éreztem magam. Nem tudtam hirtelen mit reagálni, de az után a szenvedélyes csók, vagyis inkább csókcsata után kicsit bátrabban mondtam ki az érzéseim iránta. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután velünk, de sokkal könnyebb így, hogy nem kell magamban tartanom ezt a hatalmas titkot.
Nyújtóztam egyet és megpróbáltam felkelni, de egy erős kéz visszahúzott.
-Ne menj el! - morogta rekedtesen. Eleget tettem a kérésének és visszafeküdtem mellé. Fejét a mellkasomra hajtotta, kezével pedig átölelt és szorosan magához húzott.
-Mi van lustaság? - mosolyodtam el és megsimogattam puha arcát. Nyakamra nyomott egy puszit és lehunyt szemekkel szundikált tovább. Hagytam még egy kicsit aludni, de fél órával később felébredt és ásított egy hatalmasat. Mosolyogva rám nézett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Manó, csinálsz nekem reggelit? - nézett rám aranyosan.
-Szóval ezért hízelegsz annyira. - mosolyodtam el.
-Légyszii!! - kérlelt tovább.
-Jól van. De nem csinálunk belőle rendszert. - keltem fel mellőle.
-Pedig nem lenne kifogásom ellene. - kacsintott rám. Egy szemforgatás után kicsoszogtam a konyhába és előszedtem a serpenyőt. Feltettem melegedni az olajat, közben pedig kihorgásztam a hűtőből a tojást. Gondoltam tükörtojás megfelelő lesz reggelire. Néhány perc alatt elkészült és egy-egy tányérra tettem őket. Az étel illatára Ya Ou is kidugta az orrát.
-Köszönöm, Manó. - puszilt hajamba és elvette az egyik tányért. Asztalhoz ültünk és csendben elfogyasztottuk a reggelinket. Bár szerintem többször nézett rám ,mint a tányérjára, de jót mosolyogtam rajta. Megüresedett tányérunkkal a mosogatóhoz szambáztunk és kivette a kezemből.
-Hagyd, majd elmosogatok.
-De cuki vagy. Akkor én addig felöltözöm. - indultam volna, de nem engedett.
-Nekem pizsamában is tökéletes vagy. Egyébként arra gondoltam, hogy ma tarthatnánk itthon egy lustálkodós napot, holnapra pedig kitaláltam valamit. - nézett rám.
-Ahogy szeretnéd. De a beszélgetést nem úszod meg!
-Jó. - mondta, én pedig hagytam mosogatni és beültem a tv elé. Váltogattam a csatornák között, végül a Vámpírnaplókra esett a választásom. Nem tudom miért, de mostanában rá vagyok kattanva a vámpíros filmekre. Nem sokkal később Ya Ou is csatlakozott hozzám és még mindig egy szál alsóban feszített mellettem. Én teljesen elmerültem a film nézésében, de azért észrevettem, hogy folyamatosan engem bámult.
-Mi olyan érdekes? - fordultam felé.
-Te. - mosolygott.
-Nagyon vicces vagy! - tértem vissza a képernyőhöz.
-Hagyd már azt a vacak filmet! - vette ki kezemből a távirányítót.
-De kis szemét vagy! Kérem vissza! - nyúltam érte, de nem adta. Sőt, ki is kapcsolta. - Kapd be akkor! - szóltam mérgesen
-Na és mit, Édesem? - vigyorgott. Nem szóltam hozzá, csak sértődést színlelve néztem magam elé. Egyre közelebb csúszott hozzám, a végén pedig már átkarolt. 
-Most pukkancs lettél? - hajolt közelebb.
-Nem vagyok pukkancs, jó? - néztem Rá.
-De az vagy. - vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra. Magához ölelt, én pedig szorosan hozzá bújtam. - Figyelj, Manó. Ami Olivérnél történt, azt nagyon sajnálom. - kezdett bele, mire ráemeltem tekintetem.
-Mi volt Veled? - kérdeztem.
-Egyszerűen féltékeny voltam, hogy az én Hannámat egy másik férfi fogdossa. - vallotta be.
-Szóval én a te Hannád lennék? - néztem Rá mosolyogva, mire az Ő arca is felderült.
-Igen. Te az én kicsi Hannám vagy. - simogatta arcom.
-És mióta?
-Mindig is az voltál. Nézd! Amit az este mondtam, illetve tettem, azt mind komolyan gondoltam. Nagyon szeretlek és szeretném, ha a barátnőm lennél. - nézett a szemembe.
-Biztos vagy benne?
-Soha nem voltam ennél biztosabb semmiben. Akkor, leszel a barátnőm? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen. Leszek a barátnőd. - feleltem boldogan. Széles mosoly kúszott arcára és ajkaival lassan közelített felém. Végül az enyémekhez érintette és lassan csókolni kezdett. Kezeim nyaka köré csavarodtak, Ő pedig derekamnál fogva az ölébe húzott. Nyelve bejutást követelt az enyémhez, amit azonnal meg is kapott. Ujjaim kócos hajában kalandoztak, övéi pedig hátamon siklottak végig amibe kissé beleborzongtam. Levegőhiányában elváltunk egymástól és szorosan átöleltük egymást. Síri csend uralta az egész lakást, csak a halk szuszogásunk hallatszott, mégis így volt minden tökéletes. Nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy soha ne érjen véget ez a csoda. Volt néhány bonyolult kapcsolatom, de még egy fiú sem váltott ki belőlem ilyen érzéseket, mint Ya Ou. Azt hiszem, ezt nevezik őszinte szerelemnek.
-Mi ez a csend? - suttogta nyakamba.
-Semmi. Csak olyan jó itt. - néztem újra sötét íriszeibe.
-Örülök, hogy kényelmesen elhelyezkedtél az ölemben. - lehelt egy apró csókot számra.
-Talán valami nem tetszik?
-Nem mondtam egy szóval sem. - kuncogott, majd hirtelen a kanapéra fektetett és fölém hajolt.
-És most mit szeretnél? - néztem Rá kérdőn.
-Tudod Te azt! - hajolt közelebb.
-Ne legyél telhetetlen! - toltam el magamtól.
-Naaa! Ne csináld már!
-De. Most pedig mássz le rólam, vagy megint a padlón fogsz kikötni!
-Akkor Te is jössz velem.
-Nem hinném! - mondtam és mivel nem volt hajlandó leszállni rólam, beváltva ígéretemet, lelöktem a kanapéról.
-Te ezt élvezed? - nézett fel rám.
-Aha. - nevettem Rajta.
-Na jó. Most menekülj, mert ha elkaplak, véged! - fenyegetett, én pedig azonnal felpattantam. Ő is így tett és idiótán kergetőztünk a házban. Vagy negyed óráig biztos futkároztunk, mikor megszólalt a csengő. Az ajtóhoz szaladtam és nem érdekelt, hogy ki az, de kinyitottam és gyorsan mögé bújtam. Mint kiderült, Sziki és Bence voltak, akik igencsak értetlenül néztek rám.
-Mi történt Hanna? - kérdezett Sziki.
-Ya Ou üldöz. - lihegtem, mire felnevettek és az említett személy is megjelent.
-Sziasztok. - köszönt csapattársainak. - Nem jó ötlet a fiúk mögé bújni! - nézett rám.
-Látom sikerült kibékülnötök. - mosolygott Bence.
-Nagyon is. De gyertek beljebb. Manó, Veled pedig még számolunk! - emelte fel mutató ujját és próbált határozottnak látszani, de nem jött össze. Helyet foglaltunk a nappaliban, én persze jó távol ültem Ya Ou-tól.
-Akkor áll még a holnap? - kérdezte Benny.
-Persze. - helyeseltek.
-Mi lesz holnap? - érdeklődtem.
-Aki kíváncsi, hamar megöregszik. - intézték el ennyivel a választ.
-Na, mi szerintem megyünk is, mert ahogy látom, még van egy kis elintéznivalótok. - vigyorgott Sziki.
-Azért reggel időben keljetek! - pimaszkodott Bence is, majd kikísértük őket. Elköszöntek és sietősen távoztak is. Amíg Ya Ou bezárta az ajtót, megpróbáltam észrevétlenül elsuhanni mellette, de persze nem hagyott.
-Hova-hova, Kicsi lány? Most megvagy. - húzott magához.
-Egyezzünk ki egy döntetlenben, jó? - próbáltam alkudozni.
-Döntetlenben? Lelöktél a kanapéról! Másodszor! - kezdett volna csikizni.
-És, ha megadom magam? - néztem Rá boci szemekkel, mire elmosolyodott.
-Akkor talán nem kínozlak meg annyira. - hajolt nyakamhoz és millió apró csókkal záporozta a szabad bőrfelületet. Kínzó tevékenysége után ajkaink egymásra találtak és szenvedélyesen kényeztették egymást.
-Szeretlek. - suttogtam.
-Én is szeretlek. - vett ölébe és bevitt a szobájába. Óvatosan az ágyra fektetett, majd lefeküdt mellém. Egymás felé fordultunk és elvesztünk a másik tekintetében. Szavak nélkül is megértettük egymást, hisz szinte mindkettőnk élete nyitott könyv a másik számára.