23. rész

Sziasztok. Bocsánat, hogy megint csúszásokban vagyok, de kicsit sűrű volt a karácsonyom. Remélem mindenki degeszre ette magát ebben a pár napban. :P Itt is lenne az újabb fejezet, ami most kissé romantikusra sikeredett. Rég volt már ilyen, ezért is gondoltam, hogy most kicsit felszínre hozom Hanna és Ya Ou kapcsolatát. Nem is fecsegnék tovább, jó olvasást és várom a véleményeket. :))


Ya Ou szemszöge:

Tizenegy óra huszonöt perc. Ennyit mutatott a mobilom kijelzője, mikor kinyílt a szemem. Hanna még édesen szunyókált, fülig takaróba burkolózva. Biztosan nagyon fáradt volt, hosszú hét volt ez mindkettőnknek. Álmomban kitaláltam, hogy elviszem ma ebédelni, aztán pedig reményeim szerint eltöltünk együtt egy romantikus estét. Óvatosan felkeltem mellőle és telefonommal a kezemben kicsoszogtam a nappaliba. Egy jó barátom Pest egyik jó hírű éttermében dolgozik, úgyhogy megpróbáltam még asztalt foglalni. Szerencsére még volt szabad asztaluk egy órára, ezért miután végeztem a telefonálással, visszamentem Manóhoz. Ideje volt felébreszteni. Elsöpörtem arcából az oda omló hajtincseit és egy puszit nyomtam a homlokára. Féloldalasan elmosolyodott, aztán lassan kinyitotta mogyoróbarna szemeit és álmosan pislogott rám.
-Jó reggelt, hétalvó. - néztem Rá mosolyogva.
-Szia. - nyújtózott ásítozva.
-Ha felébredtél, akkor kapd össze magad, mert elmegyünk ebédelni.
-Ebéd? - nézett kikerekedett szemekkel.
-Mindjárt dél. - tudattam Vele az időt.
-Hova megyünk?
-Titok. - simítottam végig arcán, aztán magára hagytam, hogy elkészülhessen. Közben én is rendbe szedtem magam. Egy sötét kék farmert vettem fel egy világos inggel és rá még egy vastagabb pulóvert. Nagyon hideg van mostanában, egyre jobban közeleg a tél. A fürdőben megigazítottam a hajam, majd felvettem a cipőm és a kabátom és már csak lassú barátnőmre vártam.
-Mindjárt kész vagyok! - rohant be a fürdőbe és negyed óra múlva előmászott onnan tökéletes külsővel.
-Meseszép vagy. - fogtam kezeim közé arcát és egy puha csókot leheltem ajkaira. - Mehetünk? - kérdeztem, mire bólintott és apró kezét a tenyerembe csúsztatta, majd elindultunk. Sietősen az autóhoz mentünk és gyorsan beültünk a hideg és a szél elől. 
-Miért van ilyen hideg? - kérdezte vacogva.
-Talán mert december van.
-Olyan hamar eltelt a nyár. - sóhajtott.
-Igen, pedig mennyi minden történt. - mosolyodtam el, miközben visszaemlékeztem. Az a júniusi nap, mikor újra a karjaimban tarthattam, azt hittem az lesz életem legszebb napja, de tévedtem. Ha velem van, minden napom olyan, mint egy valóra vált álom. Hihetetlen, hogy ez az apró teremtés mennyire boldoggá tud tenni. Úgy érzem Vele teljes az életem és ennél nem is vágyom többre.
Mire gondolataim végére értem, meg is érkeztünk. Gyorsan kipattantam és kinyitottam barátnőmnek az ajtót. Kézen fogva mentünk be, majd levettük a kabátunkat és egy pincér irányításával elfoglaltuk az asztalunkat.
-Mindig tudsz meglepetéseket okozni. - nézett rám mosolyogva.
-Igyekszem. - mondtam, mikor megkaptuk az étlapot és a választékot kémleltük. Nagy nehezen sikerült döntenünk és leadtuk a rendelésünket. 
-Olyan jó, hogy végre kettesben vagyunk. - szólalt meg kis csend után.
-Nekem mondod? Hetek óta erre a pillanatra vágytam. - néztem csillogó szemeibe, amikben hosszú idő óta most először láttam nyugodtságot. Nyilván sok Neki a hétköznapok stressze, legalábbis remélem, hogy nincs más a háttérben. Közben megérkezett az ebédünk is és enni kezdtünk. Mindketten húslevest kértünk, ami egyszerűen ínycsiklandó volt. Főételként steak-et rendeltünk, a desszert pedig somlói galuska volt, Hanna személyes kedvence. Jóízűen fogyasztotta el az édességet, én pedig mosolyogva néztem.
-Köszi, hogy elhoztál.
-Még nincs vége a napnak. - kacsintottam Rá.
-Mit tervezel? - kérdezte.
-Majd otthon megtudod.
-Akkor megyünk? - nézett rám aranyosan, amin egy jót mosolyogtam.
-Hova sietsz?
-Haza.
-Jó, akkor fizetek és mehetünk. - mondtam és kértem a számlát. Rendeztem az összeget, aztán felöltöztünk és visszaültünk a kocsiba. Nem tartott sokáig a hazaút, hamar ismét a nappaliba kerültünk. Leültünk a kanapéra és az ölembe húztam pehelykönnyű testét.
-Elmondod, mit fogunk csinálni? - pislogott.
-Inkább megmutatom. - fogtam kezeim közé arcát és egy hosszú, forró csókot hagytam mézédes ajkain.
-Hmm. Ez nagyon tetszik. - mosolygott, mire szorosabban húztam magamhoz és folytattuk a nem rég félbehagyott jóleső csókunkat. Ajkait lassan szétnyitotta, így nyelvem bebocsátást nyert a szájába és az övével összefonódva kezdett ismerős táncba. Pici ujjai hajamat túrták, miközben ajkaink tökéletes ritmusban falták egymást. Rettentően hiányzott már testének közelsége és melegsége. Napról-napra egyre nehezebb visszafognom magam, hogy ne kezdjek olyasmibe, amit Ő még nem szeretne. Természetesen tiszteletben tartom a kérését, még ha nehezemre esik, akkor is.
Zihálva vált el tőlem, szemei gyémántként csillogtak, miközben a tekintetem ejtette rabul. Életemben nem láttam még egy hozzá hasonló lányt és az egészben az a legszebb, hogy még csak nem is sejti, hogy az életemnél is többet jelent számomra. Ajkai vége kiflit alakítva húzódtak mosolyra, amivel mindig megszédít.
-Ne bámulj már! - mondta aranyosan és láthatóan zavarba jött. Igyekezte ezt leplezni, mellkasomba fúrta a fejét és hozzám bújt. Felkuncogtam ezen és hosszan megöleltem. Vanília illatú haja és vattacukor aromájú parfümje külön-külön is megrészegít, nem még ha mindkettő egyszerre csiklandozza az orromat. Mélyet szippantottam finom illatából, majd ismét rám emelte csodaszép tekintetét és kislányos arccal nézett rám. Nem is értem, hogy 20 év alatt hogy nem figyeltem fel arra a varázslatra, ami benne lakozik. Talán túlságosan is féltem, hogy elveszíthetem a barátságát, ami szerencsére nem valósult meg. Az idő elteltével észhez tértem és sok tétovázás után végül beismertem, hogy mit érzek iránta. Tisztán emlékszem arra a napra, mikor berontottam a szobájába és letámadtam szegényt. Az pedig, ami utána történt, maga volt a csoda. Boldogan emlékeztem vissza, miközben törékeny testét öleltem.
-Szeretlek. - simítottam el haját szépséges arcából.
-Én is szeretlek. - válaszolt szégyellősen és puha ajkait ismét az enyémeken éreztem. Gyengéd csókjai ismét más világba

repítettek, amiben csak mi ketten  voltunk. Nyelvünk vad csatát vívott, ujjaimat pedig pólója alá vezettem. A hideg rázta az érintésemtől és még szorosabban húzott magához. Lassan feljebb és feljebb húztam a rajta lévő fehér ruhadarabot, amit meglepő módon engedett. Amikor már hasa teljesen fedetlen volt, két kezét a magasba emelte, én pedig levettem róla a felsőt és a földre dobtam. Ő is hamar kiszabadított az ingemből és az is a padlón landolt valahol. Felsőtestünk összeért, csókunk egyre mélyebb lett, testünkből áradó forróság pedig egészen felforrósította a levegőt. Finoman a kanapéra fektettem és ott folytattuk tovább. Telhetetlenül faltuk egymás ajkait, mikor már nem volt levegő a tüdőnkben, zihálva váltunk el egymástól néhány pillanatra, aztán újra a másik ajkait ízlelgettük. Már épp nadrágjából próbáltam kihámozni, mikor váratlanul megszólalt a csengő. Kicsit megijedtünk mindketten és elszakadtunk egymástól.
-Kinyitod? - pislogott rám kipirulva. Sóhajtva lemásztam Róla, felvettem az ingemet és indultam ajtót nyitni. Megvártam, míg Rá is felkerül a felső, aztán elfordítottam a kulcsot a zárban és szélesre tártam a faszerkezetet, aminek a túloldalán Hanna osztálytársa, Ricsi állt.
-Heló. - köszöntem meglepetten.
-Szia. - nézett végig rajtam. - Öhm..., Hanna itthon van? - kérdezte.
-Persze. Manó! Téged keresnek. - kiabáltam Neki, mire kócos haját igazgatva Ő is megjelent.
-Szia, Ricsi. Hát Te?
-Nem akarok zavarni, csak a pénteki házit szeretném elkérni. - motyogta zavartan.
-Oké. Mindjárt leírom Neked. - szólt barátnőm és már el is tűnt.
-Gyere be! - álltam el az útból és beljebb lépett. Leültünk a kanapéra, ahol még 5 perce forrón csókolóztunk Hannával. Kínos csend állt be a szobában és szerintem mindketten elég kényelmetlenül éreztük magunkat. Nyilvánvaló, hogy nem pusztán barátként tekint Hannára, ez látszik a nézéséből is. Már épp kezdtem volna szövögetni a gondolataimat, mikor Manó visszalibbent hozzánk egy cetlivel a kezében.
-Tessék. Nem vettünk túl sok mindent. - nyújtotta át a fiúnak.
-Köszi. Akkor én megyek is. Holnap találkozunk. - nézett barátnőmre, aki egy mosolyt küldött felé és kikísérte. Még hallottam, hogy elköszön, aztán csapódott az ajtó, Hanna pedig lekuporodott mellém.
-Tökéletes az időzítése. - mondtam.
-Talán jobb is, hogy így történt. Ne értsd félre, nagyon szeretlek, csak nem szeretném elsietni a dolgokat. - nézett rám.
-Tudom, Picim és megértem. Tudok várni. - húztam magamhoz.
-Köszönöm. - suttogta, mire hajába pusziltam.
-Gyere, fürödjünk meg, aztán üljünk be a tv elé. - álltam fel és felhúztam Őt is. Vettünk egy forró fürdőt, aztán az ágyban összebújva töltöttük el a nap további részét.