16. rész

Halihó. Csütörtök van, így itt a folytatás. Az előző részhez konkrétan egyetlen komment sem érkezett, ami nem esett valami jól, de remélem, hogy most kapni fogok néhányat. Nincs különösebb hozzáfűznivalóm, csak tényleg annyi, hogy örülnék a véleményeknek. Jó olvasást. :))




Ya Ou szemszöge:

Kora reggel Hanna zenélő telefonjára ébredtem, persze Ő ezt észre sem vette.
-Manó! - keltegettem, mire nyöszörögve kinyitotta a szemét.
-Mi az?
-Csörög a telefonod. - nyomtam a kezébe a kütyüt, majd felvette.
-Haló. - szólt bele rekedtesen. - Mit akarsz már megint?..... Felejtsd el! Hagyj ki a piszkos kis ügyeidből! - szólt mérgesen, majd kinyomta és az ágyra dobta a mobilt.
-Mi a baj, Életem? - néztem Rá kérdőn.
-Semmi, csak már elegem van az idióta bátyámból! - dühöngött.
-Ő hívott? - kérdeztem, mire egy bólintással válaszolt. - Mit akart már megint?
-Szerinted? Belekeveredett valamibe és azt akarja, hogy én húzzam ki belőle.
-Szó sem lehet róla! - jelentettem ki.
-Én is ezt mondtam Neki, de Te is tudod, hogy milyen.
-Igen tudom. De nem fogom hagyni, hogy Téged is belerángasson a hülyeségeibe! - húztam magamhoz. A kissé kócos hajú gyönyörűség az ölembe mászott és szorosan hozzám bújt. Apró mosoly kúszott arcomra és védelmezően a karjaimba zártam pillekönnyű testét.
-Ígérd meg, hogy nem dőlsz be Neki! - suttogtam nyakába.
-Megígérem. - motyogta.
-És, ha megint hívna, azonnal szólj! - fogtam kezeim közé kissé ijedt arcát. Egy aprót bólintott, majd pici kezével végigsimított meztelen hátamon, amitől tiszta libabőr lettem. Percekig üldögélt csendesen a karjaimban, közben pedig eszembe jutott milyen szép is volt a tegnapi nap. A kutyasétáltatás, amiből mindketten fülig sarasan jöttünk haza, az a kis csipkelődés a fürdőben és amikor boldogan a nyakamba ugrott, hisz teljesült egy álma. Vidáman újságolta el anyáéknak is, akik megdicsérték és gratuláltak Neki. Semmi gond nem volt eddig, de persze a hülye bátyjának közbe kellett avatkoznia! Láttam Rajta, hogy megijedt a hívástól és, hogy hosszú percek óta szorongat, az is ezt bizonyítja. Mindentől szeretném megvédeni, de ez sajnos nem olyan egyszerű, főleg, ha Szabiról van szó. Lassan felemelkedett a mellkasomból és rám emelte igéző tekintetét. Homlokomat az övéhez érintettem és csak élveztük egymás közelségét. Ajkaimon éreztem lélegzetvételét, amin elmosolyodtam, majd lágyan megcsókoltam. Csak egy leheletnyi csók volt, de éreztetni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat.
-Menjünk reggelizni! - törtem meg a hosszú csendet. Kimászott az ölemből, én pedig felvettem egy pólót és egy nadrágot, majd lementünk a többiekhez, akik már az asztalnál ültek.
-Jó reggelt. - köszöntünk egyszerre.
-Jó reggelt. - érkezett a válasz. Leültünk melléjük és csendben megreggeliztünk.
-Mit szólnátok, ha ti fiúk főznétek bográcsban valami finomat, mi pedig Hannával sütnénk sütit? - vetette fel ötletét anya.
-Miénk a kemény munka, mi? - szóltam közbe.
-Szerintem a múltkori rántottád után csak maradj csendben! - csatlakozott Hanna is a beszélgetéshez.
-Milyen rántotta? - kíváncsiskodott testvérem.
-Ya Ou múltkor sikeresen leégetett egy adag rántottát serpenyőstől együtt. - mesélte barátnőm, mire mindenki kinevetett.
-Kösz szépen, Manó! - tettettem a sértődöttet.
-Most mi az? Vicces volt. - kuncogott. Miután jól kipoénkodták magukat, elpakoltunk. Apával és az öcsémmel előkerestük a bográcsot és kivittük. Ameddig én megpróbáltam tüzet gyújtani, Ők kihozták az alapanyagokat. Sikeresen lángra lobbant a tűz is, majd feltettük a hagymát pirítani.  Szép sorjában minden hozzávaló belekerült, ezután pedig nem volt más feladatunk, csak néha-néha megkeverni és kóstolgatni. Kicsit unalmas volt egy idő után a tűz mellett ücsörögni és már hiányzott Hanna csiripelő hangja is, ezért úgy döntöttem, megnézem miben mesterkednek odabent. Fel is álltam eddigi helyemről és a konyha felé vettem az irányt, ahonnan hangos nevetés hallatszott. Észrevétlenül megálltam az ajtóban és mosolyogva figyeltem, hogy milyen jól kijön Hanna anyával. Bár ez mindig is így volt.
-Ya Ou, nem illik ám hallgatózni! - szólt rám Manó.
-De nem is hallgatóztam! Csak kíváncsi voltam mit csináltok.
-Na persze.
-Kint hogy állnak a dolgok? - kérdezősködött anya.
-Egész jól. Már csak főnie kell. - válaszoltam.
-Akkor jó.
-Kijössz velem egy picit? - néztem szépséges barátnőmre.
-Menjetek csak nyugodtan. - mosolygott anya, majd kimentünk a konyhából, egyenesen az udvarra. Apró ujjait összefontam az enyémekkel és a kert felé sétáltunk.
-Mit szeretnél? - állt meg és felém fordult.
-Semmit, csak egy kicsit kettesben akarok lenni Veled.
-Ya Ou! - szólt rám, mivel tudta, hogy nem csak ezért hívtam ki.
-Csak frusztrál ez a reggeli dolog. Nagyon féltelek. - böktem ki végül.
-Nem kell így túlreagálni! Szabi is tudja, hogy esélytelen, hogy szóba álljak Vele, úgyhogy nincs mitől tartanod.
-Azért mindketten ismerjük a bátyádat és nem adja fel egykönnyen!
-Nem lesz baj, ne aggódj! - simogatta meg az arcom és átölelt. Szorosan magamhoz húztam és beszívtam különleges illatát.
-Úúúú! Van medencétek? - pillantott a hátam mögött lévő nagy vízzel teli medencére.
-Van ám. Szeretnél pancsolni?
-Nem hoztam fürdőruhát.
-Na és? Minek az? - mosolyodtam el.
-Na ugyan minek? Szerinted?
-Ha rossz leszel, ruhástól foglak beledobni! - mondtam, mire felkuncogott.
-Csak szeretnéd!
-Szerinted nem merem?
-Nem ám!
-Hát ezt rosszul gondoltad, Édesem! - közeledtem Felé, mire persze futni kezdett. Utána iramodtam és fel-alá kergetőztünk a ház körül. Apa és Bálint értetlenül nézett ránk, majd mikor Hanna el kezdett kiabálni, hogy "Ya Ou be akar dobni a medencébe!", hangos nevetés tört ki belőlük. Láttam, ahogy a ház mögé bújik, ezért a másik oldalról mögé osontam és végül elkaptam.
-Megvagy! - zártam a karjaim közé, mire ijedten összerezzent.
-Ugye nem akarsz beledobni? - nézett rám ártatlanul.
-Óóóó, dehogy nem! - mondtam, majd felkaptam a könnyű lányt és a medencéhez indultam Vele.
-Ya Ou, tegyél már le! - ütögette a hátam.
-Mindjárt leteszlek, ne izgulj! - nevettem és megálltam a medence előtt.
-Ha beledobsz, nem állok Veled többé szóba! - fenyegetett.
-Azt azért megnézném. De tekintettel arra, hogy baromi hideg a víz és nem szeretném, hogy megfázz, egy csókért cserébe szabad vagy. - tettem le magam elé. Morcosan rám nézett, majd tökéletes ajkait az enyémekhez érintette és finoman megcsókolt. Imádom,

hogy ilyen gyengéd és törékeny. Persze nem hagytam ilyen könnyen szabadulni, derekánál közelebb húztam magamhoz és kezembe vettem az irányítást. Szenvedélyesen faltam ajkait, amit készségesen viszonzott is. Nyelvünk hamar egymásra talált és forró táncot lejtett. Ujjai hajamban kószáltak, kezem pedig formás fenekére csúszott és finoman belemarkoltam, mire egy apró nyögés szaladt ki a száján, ezzel félbeszakítva csókunkat. Elmosolyodtam rajta, hogy ilyen érzelmeket tudok kiváltani Belőle és ahogy észrevettem, kicsit zavarba is jött. Egy hosszú puszit hagytam ajkain, majd ismét magamhoz öleltem.
-Ebéd után elmegyünk a városba? Itt van a gördeszkám, Te pedig korizhatnál. - vetettem fel ötletemet.
-Menjünk. - egyezett bele, majd bementünk, ahol már megterítve várt ránk az asztal. Leültünk és kis beszélgetés után megebédeltünk. Evés után Hanna segített anyának elpakolni, majd egy hatalmas tálca finom süteményt tettek le az asztalra. Túl sokat nem tudtam enni belőle, de azért megkóstoltam. Isteni íze volt, bár nem is vártam mást, hisz mindketten kész konyhatündérek. Egy fél órára leültünk a nappaliba, aztán előkotortam a rég nem használt görkorimat és odaadtam Manónak. A gördeszkám is előkerült, ezután pedig elindultunk a csendes városba. Szerencsére nem volt nagy forgalom, ezért viszonylag kényelmesen gurulhattunk. 
-Izgulsz már a suli miatt? - néztem Rá.
-Nagyon. Kíváncsi vagyok milyen lesz. - felelt lelkesen.
-Biztosan jó. Te pedig nagyon ügyes vagy, úgyhogy nincs okod félni. - léptem le a deszkáról és egy csókot loptam Tőle.

Hanna szemszöge:

Annyira, de annyira szeretem Ya Ou-t. Mindig mindenben támogat és próbál segíteni. Szabi reggeli hívása kicsit felkavart, viszont láttam Ya Ou-n, hogy próbálja elterelni a figyelmem erről az egészről, ami ügyesen sikerült is Neki. Jelen pillanatban is önfeledten korcsolyáztunk és beszélgettünk mindenféle dologról, többek közt a főiskoláról is, ami hétfőtől kezdetét veszi. Kissé tartok tőle, hogy helyt tudok-e majd állni, de majd elválik. Olyannyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy kigurulok a főútra. Egy nagy autó közeledett felém egyre gyorsabban, de olyan szinten

lefagytam, hogy moccanni sem tudtam.
-Manó, vigyázz!!! - hallottam barátom hangját, a következő pillanatban pedig egy hatalmas lökést éreztem és a földre zuhantam. Nem tudtam eldönteni, hogy mi is történt velem. Az tűnt logikusnak, hogy elütöttek, de nem éreztem fájdalmat.
-Úristen, jól vagy? - szólt Ya Ou mély és kétségbeesett hangja a fülemben, majd testem könnyebb lett és megfordultam. Ijedten néztem körbe és rájöttem, hogy az út szélén vagyunk, Ya Ou pedig aggódó tekintettel meredt rám.
-Megütötted magad? - guggolt le elém.
-Nem, de Te megmentetted az életem! - néztem Rá könnyes szemekkel.
-Életem, nagyon megijesztettél. - fogta kezei közé arcomat.
-Köszönöm. - motyogtam remegő hangon és sírni kezdtem. Szorosan magához ölelt és próbált megnyugtatni. Lassan kezdtem felfogni, hogy az imént kis híján meghaltam volna, ha nem lök félre. Az egész testem remegett az ijedtségtől és erősen Ya Ou-t szorongattam.
-Kicsikém, Te vérzel! - nézett lehorzsolt lábamra. Nem tudtam ezzel foglalkozni, mert még mindig az előbb ért sokk hatása alatt voltam.
-Biztos, hogy jól vagy? Gyere, beviszlek a kórházba. - állított fel.
-Nem kell. Nincs semmi bajom. - poroltam le magam és levettem azt a gurulós vackot.
-Menjünk vissza. - kulcsolta össze ujjainkat és visszaindultunk. Egyikünk sem szólalt meg, csak némán lépkedtünk egymás mellett. Alig fél óra alatt vissza is érkeztünk.
-Ezt ne mondd el senkinek se, jó? - néztem Rá.
-Miért?
-Nem szeretném, ha aggódnának.
-Jól van. Bőven elég, ha én aggódom érted. - nézett rám komolyan.
-Kutya bajom. - legyintettem és bementünk az ajtón. A bentiek nagy szemekkel néztek vérző lábamra, de annyival elintéztük, hogy elestem és felmentünk.
-Hozok sebtapaszt és fertőtlenítőt. - hagyott magamra, majd 5 perc múlva az említett dolgokkal tért vissza. Leültem az ágyra, Ő pedig elém guggolt.
-Ez picit csípni fog. - nyomta a sebemre az átitatott vattát és sikítani tudtam volna, annyira fájt. Ezután még bekente valamivel, majd leragasztotta.
-Köszönöm. - hálálkodtam.
-Nincs mit, de ígérd meg, hogy ezentúl jobban odafigyelsz! Beleőrülnék, ha valami bajod esne. - ült le mellém és átölelt.
-Vigyázni fogok. - mondtam halkan és hozzá bújtam.
-Szerintem fürödjünk meg, aztán feküdjünk le. - mondta.
-Jól van. - engedtem el és megkerestem a pizsamám. Ő is jött velem és bementünk a fürdőbe. Bezárta az ajtót, majd féloldalas mosollyal rám nézett, amíg a kád megtelt vízzel és habbal.
-Fürdünk együtt? - kérdezte reménykedve. Elmosolyodtam, végül beadtam a derekam és egy bólintással jeleztem pozitív válaszomat. Elém lépett és először tekintetét az enyémbe mélyesztette, majd egy apró csók után megfogta pólóm két sarkát és lassan lehúzta rólam.Én is így tettem a Rajta pompázó fekete ruhadarabbal, majd közelebb húzott magához és nadrágomat kezdte kigombolni. Hamar sikerült Neki a feladat, így már csak bugyiban és melltartóban álltam előtte, míg rajta is csak egy alsónadrág volt. Sötét íriszei csillogóan szikráztak, ajkai pedig az enyémekre tapadtak és gyengéden csókolni kezdett. Semmi mohóság és hevesség nem volt benne, csak színtiszta érzelem. Ujjai melltartómhoz értek és kicsatolásával foglalatoskodtak, ami sikerült is. Bevallom, nagyon gátlásos és szégyellős vagyok még előtte is, és nem kicsit éreztem magam zavarban.
-Gyönyörű vagy. - suttogta ajkaimba. Eltávolodtunk egymástól, majd levette magáról az utolsó ruhadarabot is és beült a habok közé.
-Nem jössz? - nézett rám.
-Takard el a szemed. - mondtam.
-Hjajj. Jól van. - tette kezét a szeme elé, addig levettem  a bugyimat és bemásztam Hozzá. A hideg rázott mikor meztelen hátam a mellkasához ért. Hátulról szorosan magához ölelt és apró puszikat hagyott a vállamon és nyakamon is. Csendesen ültünk a kellemesen meleg vízben, nem volt szükség szavakra, csak a másik közelségére. Közben megfürödtünk, majd lassacskán kimásztunk a kihűlni készülő vízből. Törölközés után felöltöztünk és mentünk lefeküdni. Bebújtunk a takaró alá, én pedig rögtön a karjaiba fészkelődtem. 
-Nagyon szeretlek Ya Ou. - néztem Rá.
-Én is Téged, Manó. - simított végig arcomon, majd leoltotta a lámpát és egymást ölelve aludtunk el.