17. rész

Sziasztok. Nos nincs túl sok időm mostanában, de azért sikerült összehoznom a részt. Szeretném itt is mondani, hogy a héten nem tudok a Szikis blogra új részt hozni. Remélem megértitek. Az előző részhez kapott kommentekért ezer hála és várom őket továbbra is. Tudom, hogy nem ide tartozik, de szombaton lesz a szalagavatóm és kérlek szurkoljatok, hogy ne bukjak orra xDD. Nem is fecsegnék tovább. jó olvasást. :))



Sajnos szempillantás alatt eltelt ez az egy hét, aminek szinte minden egyes pillanata tökéletesen telt. Egy napsütéses hétfő reggelre ébredtünk, de ez más lesz, mint eddig, hisz Ya Ou-nak újra dolgoznia kell, nekem pedig megkezdődik a suli, amitől kissé félek, mint úgy általában mindentől. Egyszerre ébredtünk fel fél 8 körül és egy jó reggelt puszi után rögtön fel is keltem, ugyanis 9-kor kezdek és még be sem pakoltam. Bár azt sem tudom igazán, hogy mit kellene magammal vinnem. Miután elintéztem reggeli teendőimet, a konyhába mentem és összedobtam néhány szendvicset magamnak és Ya Ou-nak is. Eléggé be voltam sózva, de ez azt hiszem érthető, hiszen ez lesz az első napom. Teljesen ismeretlen épület, új emberek, új kihívások és egy újabb esély az álmaim megvalósítására. A szobámban eltettem néhány dolgot, amire úgy gondoltam, hogy szükségem lehet, majd elkezdtem felöltözni. Épp pólómat húztam volna magamra, mikor két hűvös kéz fedetlen hasamra csúszott, amitől rendesen kirázott a hideg.
-Ya Ou, drága! Ha nem zavar, épp öltözöm! - fordultam szembe Vele.
-Nem zavar. Nyugodtan öltözz csak. - vigyorgott. Megráztam a fejem, majd egy pici puszit nyomtam arcára, mire szorosan derekam köré fonta karjait, így fejem csupasz mellkasába fúrhattam. Percekig álltunk tétlenül, egymást ölelve, majd kezével felemelte a fejem, hogy találkozzon a tekintetünk és őrületes lassúsággal

közelített arcával az enyém felé. Ajkaimon éreztem lélegzetvételét, mégsem csókolt meg. Teljesen elvesztem különlegesen sötét és csillogó szemeiben, majd nem bírtam tovább és én tapasztottam ajkaimat az övéihez és mohón megcsókoltam. Nem ellenkezett, hanem kezébe vette az irányítást és szenvedélyesen faltuk egymást.  Nyelvünk forró táncot lejtett, testem pedig tiszta libabőr lett. Hasamban ismét felébredtek azok a pillangónak nevezett nyavalyás szörnyek és hevesen csatáztak odabenn. Ujjaival végigsimított csupán melltartóval fedett testemen, amibe ismét beleborzongtam. Levegőnk vészesen fogyott, ezért lassan elszakadtunk egymástól.
-Szeretlek, Manó. - simogatta meg az arcom.
-Én is Téged. - mosolyodtam el. Egy kicsit eltávolodtam Tőle, majd folytattam az öltözködést. Éreztem magamon a tekintetét, épp ezért sietősen kapkodtam magamra a ruhadarabokat.
-Ezt direkt csináltad, igaz? - nézett rám.
-Még szép. De ha tovább bámulsz, el fogsz késni! - figyelmeztettem, mire észbe kapott és gyors léptekkel elhagyta a szobámat. A fürdőben elviselhető kinézetet varázsoltam magamnak, majd felvettem a cipőm és vártam Ya Ou-ra. Végszóra Ő is megérkezett és az ajtó bezárása után az autóhoz indultunk. Beültünk és a fősuli felé vettük az irányt. Nagyon izgultam, ezért elég szótlan voltam egész idő alatt. Alig 15 perc alatt megérkeztünk, majd kiszedtem a táskám és a hatalmas épületre pillantottam.
-Ügyes leszel. - jelent meg barátom előttem. Szorosan megöleltük egymást és egy nagy puszit nyomott a homlokomra. - Csörögj rám, hogy mikor végzel és érted jövök. - hagyott egy finom csókot ajkaimon, majd visszaült az autóba és elment. Egy nagy sóhajtás után a bejárathoz indultam. Kissé bizonytalanul léptem be, de ahogy beértem, megláttam a sok nyüzsgő emberkét és egyből elmúlt a félelmem, hisz senkit nem érdekelt, hogy új vagyok. A 19-es termet kerestem mindenhol, mert ott tartják az eligazítást a gólyáknak. Kicsit elbóbiskoltam és össze-vissza nézelődtem, aminek az lett az eredménye, hogy véletlenül nekimentem valakinek.
-Bocsánat. Figyelmetlen voltam. - néztem fel az illetőre, miután rendesen lefejeltem a mellkasát.
-Semmi gond. - nézett rám egy tengerkék szempár. - Ricsi vagyok. - nyújtotta felém a kezét mosolyogva. Egy meglehetősen jóképű srácot sikerült elgázolnom. Szőke, tökéletesen beállított haj, kék szemek, mosolygós arc és ehhez még társult a jó stílus is.
-Hanna. - fogadtam el a kéznyújtást, miután alaposan szemügyre vettem.
-Új vagy? - kérdezte.
-Igen. Hatalmas ez a suli. Már fél órája járkálok, de gőzöm sincs merre van a 19-es terem.
-Én is azt keresem, úgyhogy ha gondolod, mehetünk együtt, hátha hamarabb megtaláljuk. - villantotta meg hófehér fogait.
-Jól van. - helyeseltem és a folyosón torlódó tömeget kikerülve keresgéltünk. Hamar megtaláltuk az elveszett termet és be is mentünk. Sokan voltak és már a tanár is bent volt, legalábbis én tanárnak néztem. Csendben leültünk egy-egy székre és figyelmesen hallgattuk, miket mond. Mint kiderült, csoportokra osztottak és majd párokba fognak állítani, ha épp nem modern táncot tanulunk. 10-en kerültünk egy csoportba, 5 fiú és 5 lány. Ricsi is az én csoportomba került, aminek azért örültem, mert legalább nem lesz annyira idegen mindenki. Elmondták azt is, hogy mit hol találunk és kézhez kaptuk az órarendünket is. Az első óra kezdetéig még volt fél óránk, ezért leültem a terem előtti kis padra és írtam Ya Ou-nak egy sms-t, hogy kettőre jöhet értem és pár szóban leírtam az első benyomásomat, ami eddig igencsak pozitív.
-Leülhetek? - hallottam egy "ismerős" hangot, mire felnéztem a telefonomból.
-Persze. - mosolyogtam, majd eltettem kütyümet és Ricsire néztem.
-Mesélsz magadról?
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem vissza.
-Mondjuk, hogy miért jelentkeztél?
-Igazából a barátomnak köszönhetem, hogy most itt vagyok, mert nem mertem jelentkezni.
-De miért? - nézett rám csodálkozva.
-Mert nem tartom magam olyan jó táncosnak, mint akik idejárnak. 
-Ők is elkezdték valahol. És mióta táncolsz?
-Amióta az eszemet tudom. Vagyis elég rég óta. - válaszoltam.
-Akkor ebben nagyon hasonlítunk. - nézett rám mosolyogva.
-Most Te jössz. Miért jelentkeztél?
-Ez egy jó kérdés. Talán, mert szeretem a kihívásokat.
-Ebben viszont különbözünk.
-Gondoltam. Mármint nem tűnsz ilyen minden lében kanál lánynak, mint úgy általában a csajok.
-Ezt jól látod. Nem szeretek a középpontban lenni. - mondtam, mikor megszólalt a csengő. Bevonultunk a terembe és vártunk a tanárra. Mindenki egész csendes volt, hiszen alig ismertük egymást. Néhány perccel később nyílt az ajtó és egy 30 év körüli férfi lépett be rajta. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy mire számíthatunk és a teremben szétszóródva nyújtani és bemelegíteni kezdtünk. Miután ezzel végeztünk, sorba állított minket és alaposan végignézett rajtunk.
-Nos, mielőtt bármibe is belefognánk, kíváncsi vagyok, hogy ki mit tud, szóval egy-egy perces koreográfiát szeretnék látni mindenkitől. - váltogatta közöttünk a tekintetét. - Te kezded. - mutatott a mellettem álló lányra, aki azonnal a terem közepére ment és miután elindult a zene, mozogni kezdett. Mindenki nagyon jól táncolt, bár különböző stílust képviselünk, mégis tetszett. Én voltam az utolsó, így kicsit könnyebb dolgom volt. Megmutattam röviden, hogy mit tudok, aztán leültem.
-Remek. Úgy érzem, nem lesz gond a közös munkával, viszont mindenkit arra kérek, hogy figyeljen oda az órákon, mert keményen kell dolgoznunk, főleg, hogy újak vagytok. - sétálgatott előttünk, miközben mondta a mondókáját. Nem sokkal később megszólalt a csengő, majd siettünk a következő órára. Az egész nap szinte így telt, nem igazán tanultunk még semmit, csak felkészítettek minket a továbbiakra. Egész jól összeismerkedtem a csoporttársaimmal, Ricsi pedig rendkívül barátságos és közvetlen volt velem egész nap. Lassan telt az idő, de végül eljött a két óra és indulhattunk haza. Ahogy kiléptem az ajtón, már messziről kiszúrtam Ya Ou-t, aki a kocsijának támaszkodva várt rám. Amint odaértem hozzá, ellökte magát az autótól és fülig érő mosollyal tárta szét karjait, én pedig azonnal hozzá is bújtam. Szorosan megöleltük egymást, majd egy könnyű csókot lehelt ajkamra.
-Na, milyen volt? - simított végig arcomon.
-Nagyon jó. - válaszoltam vidáman.
-Gyere, menjünk haza. - nyitotta ki nekem az ajtót, majd beült mellém és elindultunk hazafelé. Egész úton be nem állt a szám annyi mindent meséltem Neki, amit csendben végighallgatott. Még a felénél sem tartottam, mikor már a nappaliban ültünk.
-És képzeld, teljesen véletlenül belebotlottam reggel egy srácba, akiről később kiderült, hogy a csoporttársam. - folytattam.
-Várj! Mi az, hogy belebotlottál? - nézett rám értetlenül.
-Hát véletlenül nekimentem a folyosón.
-És neve is van ennek a titokzatos embernek?
-Igen. Ricsinek hívják és nagyon jó fej.
-Na, Te csak vigyázz Vele. Ki tudja, mit akar Tőled.
-Most féltékeny vagy? - néztem szikrázó íriszebe.
-Dehogy vagyok féltékeny! - próbálta elhitetni velem, de nekem nem tud hazudni.
-Nem versz át! Ya Ou féltékeny! - mosolyodtam el.
-Mondtam már, hogy nem vagyok az!
-Nincs is rá semmi okod. - másztam az ölébe. - Én csak Téged szeretlek. - nyomtam egy puszit az arcára, mire széles mosoly kúszott szájára. Közelebb húzott magához, majd ajkait finoman az enyémekhez érintette és puhán csókolni kezdett. Kezeim nyaka köré csavarodtak, az övék pedig combomon, majd fenekemen siklottak végig. Nyelve hamar átjutott az enyémhez és forrón kényeztették egymást. Hosszú és szenvedélyes csókcsaták zajlottak le közöttünk, miközben szinte minden testrészünk összeért, szívem pedig össze-vissza kalapált. Ujjaimat finoman végighúztam izmos mellkasán, mire egy apró nyögés hagyta el ajkait, ezzel félbeszakítva eddigi talán legforróbb csókunkat.
-Nagyon szeretlek, Babám. - suttogta nyakamba, majd egy apró puszit hagyott a csupasz bőrfelületen.
-Én is szeretlek. - fúrtam fejem a mellkasába és mélyen beszívtam illatát. Teljesen alaptalanul féltékenykedik, hisz olyan sokáig vágytam arra, hogy Vele lehessek és most, hogy végre ez teljesült, soha többé nem akarom elengedni. Nincs szükségem senki másra, mert nekem Ő a tökéletes férfi.
-Mit szólnál, ha csinálnánk valami kaját, aztán néznénk egy filmet? - nézett rám kérdőn.
-Jól hangzik. - mondtam, majd visszafeküdtem a mellkasára.
-Látom nagyon aktív vagy. - kuncogott.
-Elfáradtam. - motyogtam.
-Jó. Akkor majd én csinálok kaját, de ne számíts nagy dologra. - emelt fel és letett maga mellé, majd kiment a konyhába. Negyed óra múlva szendvicsekkel tért vissza hozzám.
-Nem kerestél filmet? - tette le a tálcát az asztalra.
-Nem mondtad. - rántottam meg a vállam.
-Azt hittem, nem kell mondanom. - sóhajtott egyet, aztán kikapott egy DVD-t és betette a lejátszóba. Amíg elindult a film, kényelmesen elhelyezkedtünk és enni kezdtünk. Ahogy felcsendült  a zene, egyből tudtam, hogy ez nem egy vígjáték lesz.
-Mondd, hogy ez nem horror! - néztem Rá, mire lemosolyodott.
-De az. Választhattál volna, de lusta voltál. - folytatta tovább az evést. Az eleje még nem is volt olyan szörnyű, de aztán besötétedett és az események is beindultak. Volt abban fűrész, kés, gyilkolászás, egyszóval minden, ami szem-szájnak ingere. Ya Ou szemrebbenés nélkül kémlelte a képernyőt, én meg azt sem tudtam hova nézzek. Egyre közelebb csúsztam hozzá, végül már szorosan mellé bújtam és onnan néztem azt a borzalmat.
-Kapcsold már ki! - szóltam Rá.
-Mindjárt vége. - vigyorgott.
-Jó, akkor addig elmegyek fürödni. - keltem fel és inkább a fürdőbe indultam. Nem értem mit lehet az ilyen filmeken szeretni. Miután levettem piszkos ruháimat, beálltam a kellemesen meleg vízcseppek alá és alaposan megmosakodtam. Mikor végeztem, megtörölköztem, majd felvettem a pizsamám és fogat mostam. Épp indultam volna ki, mikor az ajtóban egy sötét alak elém ugrott, én pedig egy hatalmasat sikítottam, majd rájöttem, hogy Ya Ou az.
-Te nem vagy normális! - boxoltam bele a vállába, Ő meg csak röhögött. Egy nagy puszit nyomott az arcomra, majd bement a helyiségbe. Addig birtokba vettem a szobáját és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyában. Beállítottam az ébresztőt, közben pedig Ő is visszaérkezett.
-Látom szeretsz az ágyamban aludni. - vigyorgott öntelten.
-El is mehetek, ha gondolod.
-Eszedbe se jusson! - mászott be mellém, majd fölém hajolt és egy hosszú csókot lehelt ajkaimra. Ezután visszafeküdt és egymáshoz bújva merültünk el az álmok világában.