31. rész

Sziasztok! Itt is lenne a folytatás. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett komikat. És nagyon hálás vagyok érte, hogy egyre többen leírjátok a véleményeteket. Remélem megtartjátok továbbra is ezt a jó szokásotokat. Jó olvasást kívánok a részhez és kíváncsian várom a véleményeket. :))


Ya Ou szemszöge:

Egyáltalán nem volt kedvem bulizni, de Szikivel nemigen lehet vitatkozni, így beadtam a derekam és elmentem. Az eleje pocsék volt, megittam egy koktélt és bámészkodtam, de amikor a tömegben egyszer csak megpillantottam Hannát, a szívem vadul kalapálni kezdett, a kedvem pedig 180 fokos fordulatot vett. Percekig néztük egymást, majd hirtelen eltűnt a szemem elől. Nem hagyhattam megint elmenekülni, utána mentem és a mosdó előtt elkaptam. Nagyon csökönyös tud lenni, de épp ezért is szeretem Őt annyira. Még mielőtt bármit is tehetett volna, mohón rátapadtam ajkaira és addig csókoltam, míg a tüdőm bírta levegővel. Először persze tiltakozott, de utána megadta magát és készségesen visszacsókolt. Lehet, hogy önzőség a részemről, de ez a lány az enyém és soha nem fogom elengedni, kerüljön bármibe is. 
-Azt azért remélem tudod, hogy ezzel nincs megoldva semmi! - mondta zihálva.
-Igen, tudom. - bólintottam. -Gyere haza velem! - néztem Rá.
-Ez nem ilyen egyszerű, Ya ou!
-Kérlek, Hanna! Én szeretlek!
-Én is szeretlek Ya Ou, de... - folytatta volna, de belé fojtottam a szót egy újabb csókkal.
-Kérlek! - néztem mogyoróbarna szemeibe. Egy darabig tartotta a szemkontaktust, aztán hozzám bújt. Szorosan a karjaimba zártam és nem engedtem ki onnan. Kis idő múlva a tömeg hangosan visszaszámolt, majd hivatalosan is átléptünk egy újabb évbe és kezdetét vette a tűzijáték. Hanna felemelte fejét a mellkasomból és mindketten a villódzó fényjátékot néztük. Meseszép volt, ahogy az apró lány is, akit végre ismét a karjaimban tarthattam. Tudom, hogy még haragszik rám és némi félelem bennem is van amiatt, hogy mi lesz ezután, de egyszerűen nem tudom nélküle elképzelni az életem. Túl fontos Ő ahhoz, hogy csak úgy hagyjam elmenni.
-Boldog új évet, Manó! - néztem ismételten hibátlan arcára, mire Ő is rám emelte tekintetét.
-Boldog új évet! - mondta mosolyogva.
-Haza jössz? - kérdeztem ismét.
-Haza megyek. - bólintott egy aprót, mire úgy megörültem, hogy felkaptam és megpörgettem a levegőben, mire édesen felnevetett. Egy ideig még kisajátítottam magamnak és élveztem, hogy ismét velem van, majd visszamentünk Bencéékhez, akik a pultnál voltak, csak most már Szabi és Ricsi is hozzájuk társult.
-Kibékültetek. - jelentette ki Sziki, mikor melléjük léptünk. Nem vártak reakciót, hiszen a nézésünk, a mosolyunk és az összekulcsolt ujjaink mindent elárultak. 
-Ha még egyszer megbántod a húgomat, véged van! - fordult felém Hanna bátyja.
-Szabi, nyugi van! Minden rendben. - nézett Rá Hanna.
-Legutóbb is ezt mondtad!
-Mert úgy is volt! Ha baj van, szólni fogok.
-De nem lesz semmi baj! - szóltam közbe.
-Ajánlom is! - nézett rám fenyegetően. Én megértem, hogy félti Hannát, hiszen a testvére, de nem is olyan rég, még pont tőle félt ennyire. Tudom, hogy az emberek változnak és Szabi tényleg nem olyan már, mint régen volt, de akkor sem, pont tőlem kellene Manót féltenie, főleg, hogy én akkor is ott voltam mellette, amikor Ő nem. Egész éjjel elvoltunk, táncoltunk beszélgettünk és hülyültünk. Jó volt újra önfeledten szórakozni, úgy, hogy minden rendben van. Az éjszaka folyamán valamelyest azért összebarátkoztam Szabival és Ricsivel is, aki kapcsán lehet, hogy tévedtem, mert ahogy észrevettem tényleg csak barátként néz Hannára, ami nekem csak jót jelent. Épp a pultnál kértünk barátnőmmel egy-egy koktélt, mikor egy pasi Hanna mellé lépett és mikor a lány rá nézett, biztos voltam benne, hogy ismerik egymást.
-Kristóf, Te mi a francot keresel itt? - nézett Rá mérgesen. Olyan ismerősen csengett ez a név, de nem tudtam honnan rémlik ennyire.
-Ugyan már, kis szívem! Nem is örülsz a viszontlátásnak? A verseny óta nem is találkoztunk. - mondta és ekkor világossá vált, hogy ki ez a pali. Ő az a rohadék, aki kényszerítette Hannát a versenyre, biztos vagyok benne. 
-Takarodj innen te szemét! - szólt Rá dühösen Hanna.
-Mert különben mi lesz? - röhögött.
-Én raklak ki innen, de abban nem lesz köszönet! - szóltam közbe.
-Ó, hát itt a szupersztár! Azt hittem kidobtad a hercegnőt! - pillantott rám.
-Semmi közöd hozzá!
-Pedig tehettél volna nekem egy szívességet. Hanna amúgy sem hozzád való. Neki egy férfire van szüksége, nem pedig.... - nézett végig rajtam, de nem fejezte be a mondatot. Nagyon felbosszantott és nem sok kellett, hogy nekimenjek, de "szerencsére" Szabi közbe avatkozott.
-Hallod, Kristóf, nem megmondtam világosan a verseny után, hogy akadj le rólunk? - lépett elé.
-Nyugi már Szabika! De nagy lett a szád. Csak nem felkaroltak az énekesmadarak? - nézett ránk.
-Menj már el ember! Nem látod, hogy nem kívánatos személy vagy itt? - csattant fel Hanna.
-Jó, elmegyek. De csak mert ilyen szépen kérted, Hanna! - hangsúlyozta ki a nevét. - Még találkozunk. - kacsintott barátnőmre, akin láttam, hogy a hideg rázza ettől az embertől, mondjuk nem is csodálom. 
-Végre már, hogy elment! - fogta meg Hanna a poharát és belekortyolt. 
-Ő volt az, ugye? - néztem Rá, mire bólintott.
-Nem csodálom, hogy nem mondtad el. - mondtam.
-Hagyjuk ezt, jó? Ez már a múlté. Ne beszéljünk róla.
-Rendben. Akkor táncolunk? 
-Naná! Csak előbb megiszom. - felelte, majd megitta a pohara tartalmát, aztán kézen fogtam és a táncparkettre mentünk. Nyakam köré fonta karjait, én pedig dereka körül kulcsoltam össze az enyémeket és mozogtunk a zenére. Nem is kell mondanom, hogy mennyire jól táncol, elvégre is profi táncos. Testünk egymáshoz simult, illata pedig teljesen elkábított. Néha nem is a zene ritmusára mozogtunk, de egyikünket sem érdekelte. A tekintete rabul ejtette az enyémet és egészen addig fürkésztük egymást, míg le nem csaptam ajkaira. Először mohón, majd egyre lassabban és szenvedélyesebben csókoltam puha ajkait. Nyelvünk tökéletes összhangban táncolt egy külön zenére, ami csak bennünk szólt. Ujjai hajamat túrták, enyéim pedig a fenekére csúsztak és finoman belemarkoltam, mire egy aprót felnyögött és elváltunk egymástól. Kicsit bosszúsan pillantott rám, én pedig csak egy kacér mosollyal feleltem válaszul, mire az Ő arca is felderült, aztán táncoltunk tovább. A többiek is csatlakoztak hozzánk és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mindennek dacára, ez az eddigi legjobb Szilveszterem. Már igencsak 3 körül lehetett, mikor Hanna hirtelen elengedett és elszaladt. Nem értettem mi ütött belé, ezért utána rohantam egyenesen a mosdóba. 
-Hanna, mi történt? - kiáltottam utána, mire felém fordult.
-Nem tudom, de nagyon rosszul vagyok. - mondta. Nem is nézett ki valami fényesen, ahogy közelebbről megnéztem.
-Mi a baj? Nem is ittál sokat. - léptem elé.
-Fogalmam sincs mitől van. Csak azt az egy koktélt ittam, de borzalmasan érzem magam. - felelte, majd berohant az egyik wc-be és kidobta a taccsot. 
-Jól vagy, Manó? - szóltam be.
-Jól leszek, csak ne gyere be! Nem túl szép látvány! - mondta, majd ismét hallottam, ahogy kijön belőle minden. Szörnyű érzés lehetett, csak azt tudnám, hogy mi történt vele ilyen hirtelen. Eléggé sápadt volt, ahogy kijött. Megmosta az arcát, megtörölte, aztán megfogtam a kezét, mert elég labilis volt. Ha nem tudnám, hogy szinte semmit sem ivott, azt hinném, hogy részeg, de ez képtelenség. 
-Hazamenjünk? Nem nézel ki túl jól. - néztem Rá.
-Nem is vagyok jól. - kapaszkodott belém, majd kisétáltunk a mosdóból.
-Keressük meg a fiúkat, aztán hazaviszlek. - mondtam és elindultunk a srácok keresésére, akik úgy eltűntek, hogy sehol nem találtuk őket. Összeszedtük a cuccainkat, aztán kimentünk és fel akartam hívni Szikit, hogy merre vannak, de a parkolóban megláttuk őket és odamentünk hozzájuk. 
-Végre már! Mindenhol titeket kerestünk! - mondtam.
-Ti tűntetek el valahol. - vigyorgott Bence.
-Ha tudni szeretnétek a mosdóban voltunk, mert Hanna rosszul van. - közöltem, mire mind barátnőmre néztek.
-Nézz ide, Húgi! - emelte fel Húga fejét Szabi és mélyen a szemébe nézett. - Hanna, Te drogoztál? - kérdezte komolyan.
-Te hülye vagy? - csattant fel.
-Pontosan úgy nézel ki, mint aki drogozott. Láttam már néhány embert, akik be voltak drogozva és Húgi, most Te is pontosan így festesz. - nézte még mindig.
-De nem érted, hogy nem vettem be semmit? - kiabált testvérével.
-Lehet, hogy nem tudsz róla. Ittál valamit bent? - kérdezte.
-Egy koktélt. De még akkor, mikor Kristóf... - és a név kimondása után elhallgatott, ezzel pedig mindenkinek leesett, hogy mi történhetett.
-Én megölöm azt a rohadékot! - szóltam dühösen.
-Nem ölsz Te meg senkit! - szólt rám Szabi. - Ya Ou, komolyan mondtam! Ne kezdj ki vele, mert Te húzod a rövidebbet!
-Akkor hagyjam, hogy bedrogozza a barátnőmet?
-Nem! De majd én ezt elintézem! Te csak vigyázz Hannára és vidd most haza és fektesd le, mert alig áll a lábán! - utasított. 
-Jól van. Gyere, Manó. - néztem Rá. Még elköszönt a srácoktól, aztán kis segítséggel beült a kocsiba. Bekötöttem az övét, aztán beültem mellé és siettünk haza. 
-Minden oké? - kérdeztem félúton.
-Igen, csak siessünk!
-Mindjárt megérkezünk. - nyugtattam és kicsit jobban beletapostam a gázba. Néhány perc múlva haza is értünk, kisegítettem az autóból és felmentünk. Nem akartam, hogy a liftben is rosszul legyen, úgyhogy inkább lépcsőztünk.  Bent levettem a kabátját, majd mivel elvitte a ruháit, kerestem Neki egy hosszabb pólót és a fürdőbe mentünk. Elég kába és gyenge volt, ezért segítettem levenni a ruháit, majd beállítottam a zuhany alá.
-Te nem jössz? - jelent meg egy pimasz mosoly az arcán. Én is elmosolyodtam, aztán levetkőztem és beálltam mellé a meleg vízcseppek alá. Megfürödtünk, Ő pedig kicsit szokatlan módon mohón megcsókolt. Nem akartam kihasználni, hogy nincs teljesen magánál, úgyhogy bármennyire is nehezemre esett, de eltoltam magamtól. Elzártam a vizet, egy puha törölközőbe csavartam vizes testét, majd én is megtörölköztem és felöltöztünk. 
-Nem vagy éhes? - kérdeztem.
-Nem. - csóválta a fejét.
-Hát, mit ne mondjak, nagyon lefogytál.
-Nem voltam éhes mostanában. - rántott egyet a vállán.
-Na, majd holnaptól felhizlallak! - mosolyodtam el.
-Persze, mint a Jancsit a mesében? - kuncogott.
-Azért megenni nem akarlak. Csak megkóstolni. - vigyorogtam, mire a vállamba boxolt egyet.
-Menj már! És még elvileg én vagyok beállva! 
-A szerelem is egyfajta drog. - kacsintottam.
-De attól legalább nincs hányingerem. - fogta a hasát.
-Megint rosszul vagy?
-Még mindig. De inkább feküdjünk le, mielőtt megint kidobom a taccsot! - mondta.
-Jól van. - bólintottam, majd bementünk a szobámba és lefeküdtünk. Gondosan betakartam és szorosan magamhoz öleltem. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd leoltottam a lámpát. Annyira jó érzés volt ismét átölelni és érezni testének melegségét, hogy nem tudom szavakba önteni. Az viszont nagyon nyugtalanít, hogy ez a Kristóf csak úgy bejárhat mindenhová és kábítószert tehet bárki italába. És az, hogy Hannára fáj a foga még jobban dühít. Nem fogom hagyni, hogy baja essen a nőnek, akit mindennél jobban szeretek! Azt meg végképp nem, hogy egy bűnöző vesse ki Rá a hálóját!