39. rész

Sziasztok! Először is boldog gyereknapot mindenkinek! :)) Itt lenne a folytatás, ami szerintem elég izgi lett, főleg a vége. Többen kértétek, hogy történjen végre valami Hannával, hát most fog. Nem is árulnék el többet, jó olvasást és várom a véleményeket! :))


Hanna szemszöge:

Tök jól elszórakoztunk délután Ricsivel. Először csak egy ártatlan kis főzőcskézésnek indult a dolog, de miután szándékosan rám locsolta a vizet, nem hagyhattam magam. Arra viszont nem számítottam, hogy közönségünk is lesz Ya Ou és Jázmin személyében. Biztos vagyok benne, hogy Jázmin szándékosan mondta el neki, hogy itt vagyok, hogy még jobban összevesszünk.
-Szóval gondolkodnod kell! Mesélj még! - nézett rám dühösen.
-Ya Ou, te mit keresel itt?
-Téged! De úgy látom, te jól elvagy nélkülem is. - nézett végig mindkettőnkön.
-Ez nem igaz! Csak összefutottam Ricsivel és felhívott beszélgetni.
-Nekem nem annak tűnik!
-Jázmin, neked meg muszáj mindig bajt okoznod? - néztem rá.
-Mi? Nehogy már én legyek a hibás! Be kéne érned egy pasival, szívem! - mondta, mire nagyon mérges lettem. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy nekiessek, de még volt bennem annyi akaraterő, hogy visszafogjam magam.
-Semmit nem tudsz az egészről! Élvezed, hogy bekavarhatsz, igaz? Fogadjunk, hogy itt már rég nem a bátyádról van szó, hanem arról, hogy a pasimra fáj a fogad! - léptem közelebb hozzá és a szemébe mondtam a véleményem. Tuti, hogy Ya Ou kell neki, máskülönben magasról letojná, hogy mi van Ricsivel.
-Hát te hülye vagy!
-Igazam van!
-Na jó lányok! Fejezzétek ezt be, mert nem mentek semmire a veszekedéssel! - szólt ránk Ricsi.
-Ezt Hannácskának mondd! - folytatta tovább.
-Hallod, nagyon gyorsan hagyd ezt abba! - emeltem fel a hangom.
-Hanna nyugodj már le, na! - szólt rám Ya Ou.
-Szóval te is az ő pártját fogod! Remek!
-Mégis mit kéne csinálnom? Főleg azok után, amit láttam? - vont kérdőre.
-Mit láttál? Maximum annyit, hogy hülyéskedünk! Nem értem, hogy mit kell ezen problémázni! Ha ennyire nem bízol bennem, akkor mi a fenéről beszélünk? Itt van akkor Jázmin, ő úgyis sokkal tökéletesebb, szebb és megbízhatóbb!Engem pedig hagyj békén! - fakadtam ki, majd kirohantam a lakásból. Talán most először jött ki belőlem minden, amit érzek és gondolok. Fogalmam sincs mi lesz ezután velem, velünk. Már ha egyáltalán van még olyan, hogy velünk.
-Hanna, várj már! - hallottam Ricsi hangját, majd mellettem termett.
-Mire várjak? Hogy a Húgod még jobban keresztbe tegyen? Vagy, hogy végleg összevesszek Ya Ou-val? Kösz, de azt nem várom meg! - indultam tovább, egyenesen ki az utcára.
-Egyedül meg nem hagyom, hogy elmenj! Már csak az hiányzik, hogy valami bajod essen! - lépkedett mellettem.
-Számítana valamit?
-Nekem igen! Tudom, hogy nem megyek sokra vele, de szeretlek és fontos vagy nekem! Nem élném túl, ha bajod esne! - nézett rám.
-Ne túlozz!
-Ez nem túlzás! Figyelj, tudom, hogy Jázmin néha egy igazi hárpia, de azt nem nézném ki belőle, hogy le akarná nyúlni a fiúd.
-Akkor mégis mire megy ki ez az egész szerinted? Miért akar minket szétválasztani? - kérdeztem sírva.
-Azt azért lássuk be, hogy a húgom nélkül sincs minden rendben köztetek.
-Az lehet, de miért kell még neki is rátennie egy lapáttal? Mit ártottam én neki? - néztem fel rá.
-Tudod, Jázmin mindig is nagyon önző volt.
-Attól nekem nem lesz jobb a helyzetem!
-Gyere! Elmegyünk fagyizni, aztán mindent sokkal pozitívabban fogsz látni. - nézett rám mosolyogva.
-Rendben van. - bólintottam. Nem volt kedvem egyedül maradni, ahhoz meg pláne nem, hogy a gondolatok felőröljenek. A legközelebbi fagyizóba mentünk és egy hatalmas kehellyel csillapítottam a bánatomat és az sem érdekelt, ha holnapra két kilóval nehezebb leszek.
-Neked aztán van étvágyad. - vigyorgott.
-Édesség terén nem ismerek határokat. - válaszoltam kicsit jobb kedvvel. 
-Bírom, ha egy lány tud enni! - kacérkodott.
-Kérdezhetek valamit? - néztem rá komolyan. Muszáj volt tudnom a választ, hiába kínos ez a téma mindkettőnknek.
-Persze. Hallgatlak.
-Mióta érzed azt, amit érzel? - böktem ki háromszor megcsavarva a mondatot.
-Lehet, hogy hülyén hangzik, de már akkor tudtam, hogy különleges lány vagy, mikor első nap belém rohantál a folyosón. - nézett a szemembe.
-Nem is rohantam, csak gyorsan sétáltam. - próbáltam leplezni a zavaromat, mert igen, zavarba hozott. Hiába szeretem Ya Ou-t, valami megváltozott azóta, hogy tudom Ricsi érzéseit. Miután megkaptam a választ a kérdésemre, csendben ettem tovább a hatalmas mennyiségű fagyit.
-Szerinted most mit csinálnak? - kérdeztem.
-Hát a húgomat ismerve... - nem fejezte be a mondatot, mondjuk nem is kellett. Tudtam nagyon jól, hogy mire céloz.
-Inkább most hazamegyek. - álltam fel.
-Elkísérlek. - vágta rá egyből, majd elindultunk. Lassan sétáltunk, közben pedig beszélgettünk pár dologról. Próbálta elterelni a figyelmem, ami nagyon kedves gesztus volt és néha még sikerült is. 
-Akkor szia. - fordultam felé az utcasarkon.
-Szia. Vigyázz magadra és fel a fejjel! - a derekamnál magához húzott és váratlanul megölelt, ami nagyon jól esett. - Ha van valami, hívj és jövök! - nézett rám komolyan, amikor elengedett, én pedig egy bólintás után megfordultam, de amit a ház előtt láttam, attól egyszerűen elszörnyedtem. Ya Ou és Jázmin álltak az ajtó előtt és épp csókolóztak.  Abban a pillanatban olyan érzés fogott el, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Olyan szinten sokkot kaptam, hogy szét sem néztem, mielőtt átmentem az utcán. Egy hangos dudaszó, Ricsi hangja, amint azt kiáltja, hogy vigyázzak, majd egy hatalmas csattanás, azután pedig a békés sötétség lett úrrá mindenen. 

Ya Ou szemszöge:

Nagyon rossz volt látni, hogy Hanna mennyire jól érzi magát Ricsivel, aki nem mellesleg szerelmes belé. Nem akartam én még jobban összeveszni vele, de sajnos az lett a vége. Miután elviharzott, Ricsi pedig feltehetőleg utána ment, egyedül maradtam Jázminnal.
-Héé! Minden oké? - kérdezte kedvesen.
-Persze. - bólintottam. Hihetetlen mi volt itt pár perce. Nem hittem volna, hogy Hanna levág egy ekkora féltékenységi hisztit, pedig nekem nagyobb okom lett volna rá.
-Bocsi, hogy ezt mondom, de Hanna nem hozzád való! Túl szeleburdi és biztos vagyok benne, hogy Ricsi előbb-utóbb sikerrel jár nála. - mondta. Pont erre volt még szükségem, de tényleg!
-Jázmin! Kérlek szépen ne szólj bele ebbe! Fogalmad sincs arról, hogy Hanna milyen lány és hogy mi van köztünk! - szóltam rá.
-Arról tényleg nincs, viszont nem vagyok sem hülye, sem vak! Látom, hogy mi folyik köztük a bátyámmal és ez már régen több, mint barátság! - fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel mondani. Nem értettem már semmit az égvilágon!
-Na jó! Az lesz a legjobb, ha megkeresem őket! - indultam el.
-És ha rajtakapod őket valamin? - jött utánam.
-Fejezd már be, kérlek! 
-Jó, bocsánat! - kért elnézést és jött velem. Nem találtuk őket sehol sem, pedig egészen estig kóboroltunk a városban. Út közben, hogy oldjuk a feszültséget, kicsit jobban összeismerkedtünk és bevallom őszintén, egész jó fejnek találtam Jázmint. A korához képest érett, és rendesen elterelte a figyelmemet Hannáról és a problémáimról.  A házunkhoz érve lemondtam a keresésről, egyszer majdcsak hazatalál.
-Akkor szia és köszönök mindent. - köszöntem el tőle, mire közelebb hajolt hozzám és oly hirtelen csókolt meg, hogy fel sem fogtam mi történik velem. Mikor azonban észbe kaptam és eltoltam volna magamtól, egy hatalmas csattanást hallottunk a közelből. Azonnal a zaj forrása felé fordultunk mindketten és ijedten vettük észre, hogy valakit elgázoltak.  Ricsi is előkerült a semmiből és szélsebesen szaladt a helyszínre, Hannát viszont nem láttam sehol sem. Nagyon kétségbeestem és a legrosszabb gondolatok futottak át az agyamon. Ugye nem ő fekszik az úttesten? Az nem lehet! Az első sokkból észhez térve azonnal odaszaladtam én is. Sajnos ismerős volt a lány ruhája, a haja, mindene. Könnybe lábadt szemekkel néztem rá Ricsire, aki megerősített abban, hogy életem értelme fekszik eszméletlenül a földön.