38. rész

Sziasztok! Tudom, hogy megint késtem, de így jött össze. :/ Pontos időt nem is mondanék a részek érkezésével kapcsolatban, mert nem biztos, hogy tudom tartani. Mindegy is, kárpótlásul elég hosszúra sikeredett ez a fejezet. Ismét kíváncsi vagyok a véleményekre, úgyhogy kérlek komizzatok! Jó olvasást!:))


Hanna szemszöge:

Nagyon dühös lettem, amikor beléptem az ajtón és megláttam Ya Ou-t, amint Jázmint ölelgeti. Fogalmam nem volt mi történt köztük, de egyből a legrosszabbra gondoltam, vagyis, hogy több volt, mint egy ölelés. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani a kikívánkozó dühöt, ami hiszti formájában csapott le a tettesekre.
-Itt meg mi folyik? - vontam kérdőre őket. Ya Ou egyből elengedte a lányt és rám pillantott.
-Semmi olyasmi amire gondolsz. - mondta.
-Miért? Mégis mire kellene gondolnom? - emeltem fel a hangom.
-Hanna, ne fújd már így fel a dolgot! Csak egy ölelés volt. - szólalt meg Jázmin is.
-Igen? És szabad tudnom, hogy mégis mi a fenét keresel itt? Délelőtt elég szépen a tudtomra adtad, hogy hagyjalak békén!
-Az csak a bátyámra vonatkozott! És azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért olyan bunkó voltam.
-Te meg a bocsánatkérésed szépen kisétálhattok az ajtón! - nyitottam ki neki. - Azt meg, hogy kivel és mit csinálok, nem te fogod nekem megmondani! - néztem rá, majd kisétált az ajtón, én pedig jó hangosan becsaptam mögötte azt.
-Manó, nem nyugodnál le?
-Nem, Ya Ou! Nem nyugszom le! Minek kellett beengedni? - kiabáltam tovább.
-Honnan kellett volna tudnom, hogy ki Ő és hogy milyen okból keres?
-Jó, azt nem tudhattad! De elárulnád nekem, hogy mégis miért ölelgetsz egy vad idegen lányt a lakásunkban? - vontam kérdőre.
-Először is, ő ölelt meg és nem fordítva. Másodszor pedig elég érdekes dolgokat mondott. Van valami köztetek Ricsivel? - kérdezte, mire még dühösebb lettem.
-Ezt most komolyan gondoltad?
-Igen. És válaszolj!
-Nem tudom honnan vetted ezt a hülyeséget, ahogy azt sem, hogy Jázmin honnan találta ezt ki, de csak barátok vagyunk. Az pedig rohadt szarul esik, hogy nem bízol bennem!
-Az utóbbi időben adtál rá okot bőven. - mondta, amitől úgy éreztem, mintha pofon vágtak volna.
-Hát ez nagyon jól esett! Köszönöm szépen! - hagytam ott és bevittem a csomagokat a konyhába. Elpakoltam a dolgokat, de amilyen éhes voltam, annyira el is ment az étvágyam miattuk.
-Hanna, nem úgy gondoltam. Ne haragudj! - jött utánam.
-Nagyon jól tudom, hogy gondoltad! És igazad van! Csak azt nem értem, hogy ha nem bízol bennem, akkor miért vagy velem! - néztem komolyan a szemébe.
-Mert szeretlek!
-És? Bizalom nélkül mire mész vele? Hagyjuk egymást, Ya Ou!
-Ezt most hogy érted?
-Hagyj békén! - hagytam ott és bementem a szobámba. Nagyon rosszul esett, amit mondott, de igaza van, hiszen én hazudtam neki nem is olyan régen. Azt pedig nagyon is komolyan gondoltam, hogy, ha nem bízik bennem, akkor nincs értelme a kapcsolatunknak. Én tudom, hogy hibáztam, de mindent csak azért tettem, hogy őket védjem és minden erőmmel azon vagyok, hogy jóvá tegyem, de nem könnyű. Miután kidühöngtem magam, elmentem fürödni és lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Hatalmas kuszaság volt a fejemben. Itt volt Jázmin és a hülye kis agyszüleménye, amiről nem tudom eldönteni, hogy van-e igazságalapja. Aztán itt ez a veszekedés Ya Ou-val is, aminek nem tudom mi lesz a vége. Annyira szép volt az utóbbi pár nap és most megint ott tartunk, ahol a part szakad. 
Az éjszakát végigszenvedtem, reggel olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam kimászni az ágyból. Gyorsan elkészültem, aztán észrevétlenül elhagytam a lakást. Semmi szükségem nem volt arra, hogy összefussak Ya Ou-val, mert abból csak újabb vita lett volna. Hamar beértem a suliba, bár azt sem tudtam hol kezdődik a napom.  Valami rémlett arról, hogy mindenki gőzerővel próbál a bálra, de Ricsi kell ahhoz, hogy tudjam mit is kéne csinálnunk. Nyolc előtt pár perccel meg is érkezett és mint mindig, most is széles mosollyal köszönt. Én már nem tudtam viszonozni a gesztusát, ami fel is tűnt neki.
-Na, mi a baj? - kérdezte.
-Összevesztem Ya Ou-val. Ja, meg a húgoddal is... - mondtam el őszintén. Tudnom kell, hogy igaz-e, amit Jázmin állít.
-A húgommal? De mégis min? - csodálkozott.
-Figyelj, ne legyél dühös, de kérdeznem kell valamit és szeretném, ha őszintén válaszolnál rá.
-Rendben. - bólintott.
-Érzel valamit irántam? - tettem fel a kérdést, tartva a választól.
-Hogy mi?
-Kérlek válaszolj!
-De ez milyen kérdés már?
-Egyszerű! Igen, vagy nem?
-Igen! - mondta határozottan, nekem pedig leesett az állam a választól. Mindenre számítottam, csak erre nem. 
-Hogy mi? - kérdeztem döbbenten.
-Nézd, nem akartam elmondani, mert ugyebár ott van neked Ya Ou. Jázmin mondta, igaz? - nézett rám.
-Igen. - feleltem zavartan. 
-Tudtam, hogy nem bír magával! Ne foglalkozz vele! És amit most elmondtam, nem változtat semmit a kettőnk kapcsolatán. Nagyon jó barátom vagy Hanna és semmi pénzért nem tenném ezt tönkre.
-Köszönöm, Ricsi. - mondtam őszintén. 
-Nincs mit megköszönnöd. Elvégre én hoztalak kellemetlen helyzetbe. És min vesztetek össze Ya Ou-val? - váltott témát.
-Hát... rajtad. Mármint Jázmin elmondta neki is, ő meg féltékeny lett, aztán azt is kibökte, hogy nem bízik bennem. - mondtam el dióhéjban a tegnap történteket. 
-Az már az ő baja. Nem tettél olyasmit, ami miatt kételkednie kellene benned! Na, de hagyjuk most a hülye pasidat! Kezdjük el a koreográfiát! - terelte ezt a kellemetlen szituációt és átbeszéltük, hogy mit is adjunk elő. Remek ötletekkel álltunk elő mindketten és a nap végére egész jó dolog sült ki belőle. Mondjuk az emeléses részek kicsit furák voltak, elvégre nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy Ya Ou-n kívül más pasi is hozzám érjen. Igyekeztem leplezni a zavaromat és egész jól elbohóckodtunk. Ricsiben egy igazi barátra leltem és nem szeretném elveszíteni. 
-Na, menjünk haza most már! - szedte össze a cuccait. Én is összekaptam magam és együtt elindultunk hazafelé. Volt olyan kedves és hazakísért és bevallom, jól esett a társasága. Fogalmam nem volt mi lesz otthon, vagy hogy egyáltalán lesz-e még valami. Az ajtó előtt megöleltük egymást és természetesen Ya Ou-nak is pont akkor kellett hazajönnie.
-Most én is akadjak ki? - lépett mellénk.
-Nem szükséges. - mondtam, majd elköszöntem Ricsitől és elindultam felfelé. 
-Hanna, várjál már!
-Mit akarsz? Nincs szükségem több vitára!
-Nekem sem! De nem igaz, hogy nem látsz a szemedtől! - mondta, mire megálltunk a lépcsőházban.
-Hagyjuk már ezt, légy szíves! Nem érted, hogy barátok vagyunk? Ha annyira akartam volna, akkor már rég megcsaltalak volna! De szeretlek és még ha nem is bízol bennem, akkor sem tudnék más pasira ránézni! - fakadtam ki könnyes szemekkel. Egyszerűen elegem lett. 
-Vidd fel a cuccom, kérlek! - nyomtam a kezébe a táskám. - Sétálok egyet.
-Maradj itt!
-Nem! Gondolkodnom kell! - mondtam és elindultam visszafelé. Nem is tudtam merre megyek, csak céltalanul sétáltam az utcákon, mígnem belebotlottam Ricsibe.
-Hanna! Te mit csinálsz itt? - nézett rám. - Összevesztetek, igaz? - állapította meg, mire bólintottam.
-Gyere, felmegyünk hozzám és beszélünk. Épp most vásároltam be. Biztos éhes vagy. - mosolyodott el, én pedig szótlanul követtem. Nem volt kedvem beszélgetni, de inkább leszek csöndben mellette, mint egyedül. Nem voltam még Ricsiéknél, de nagyon szép házuk van. 
-Hanna, te mit keresel itt? - hallottam Jázmin hangját. Na már csak ez hiányzott!
-Hagyd békén! - szólt rá Ricsi. - Tegnapiért pedig még számolunk!
-De csak neked akarok jót!
-Úgy akarj jót, hogy nem szólsz bele az életembe! Hálás lennék érte!
-Csinálj, amit akarsz! - mondta sértődötten, aztán elment, így ketten maradtunk.
-A húgod egy igazi bajkeverő! - néztem rá.
-Ismerem. Nem kell bemutatni!Na, de hagyjuk őt! Mesélj, mi történt már megint? - érdeklődött, én pedig elmondtam a dolgot. Azt szeretem Ricsiben, hogy nem okoskodik és nem mondja meg mit tegyek, hanem támogat a döntésemben, bármi is legyen az.

Ya Ou szemszöge:

Nem tudom mit csináljak Hannával! Nem kellett volna annak a mondatnak kicsúsznia a számon, de őszintén szólva, még mindig vannak kétségeim afelől, hogy megbízhatok-e benne teljes mértékig. Viszont az sem megoldás, ha elfutunk a problémák elől. Nyilván nem volt túl jó látvány neki, amint Jázmint megöleltem, de nem volt mögötte semmi. Az viszont, ahogy Ricsi ölelte őt, teljesen másképp festett. Tudom, hogy szerelmes Hannába és ezt ő is tudja. Akkor meg nem értem, hogy miért engedi ennyire közel magához! Fogalmam sincs mi lesz a kapcsolatunkkal, de nagyon szeretem őt és nem fogom elengedni, pláne nem Ricsi miatt. 
Nekem is muszáj volt friss levegőt szívnom, úgyhogy lementem, hátha útközben összefutok Hannával és megbeszélhetjük a dolgot. Már vagy egy fél órája mászkáltam az utcán, de Hanna nem volt sehol.
-Ya Ou! - hallottam a nevem valakitől. Megfordultam és Jázminnal találtam szemben magam.
-Szia. - köszöntem.
-Mi járatban erre? - kérdezte.
-Csak sétálgatok és Hannát keresem.
-Ne keresd, mert nálunk van. - mondta.
-Mi? De mit keres ott? Nekem azt mondta, hogy sétálni megy.
-A bátyámmal van. Én meg inkább eljöttem. Nem voltam kíváncsi rájuk.
-Ezt nem hiszem el! Itt papol arról, hogy megbízhatok benne, meg hogy csak engem szeret, erre meg egy másik pasi lakásán van! - mondtam dühösen.
-Nyugalom! Nem hiszem, hogy bármit is csinálnak. - próbált nyugtatni, de nem járt sikerrel, mert nagyon pipa voltam. És így bízzak meg benne! Nem hogy hazajönne és megbeszélnénk a dolgokat, inkább Ricsivel van! Remek!
-Ha ennyire kivagy, akkor felmehetünk, hogy megbizonyosodj arról, hogy mit csinálnak. - ajánlotta fel kedvesen.
-Jó, de siessünk, mert szétvet az ideg!
-Gyere! - biccentett, én pedig követtem. Pár perc múlva egy épületnél álltunk meg, majd bementünk. Az első emeleten egy lakás ajtaját nyitotta ki Jázmin, majd bementünk. Hangos nevetést hallottam, majd ahogy beljebb léptem, megláttam barátnőmet és Ricsit, akik csurom vizesen nevetgéltek. A szívem összeszorult, amikor azt kellett látnom, hogy milyen felhőtlenül boldog nélkülem is. Amikor észrevettek, azonnal megálltak, Hanna pedig egyből rám nézett. Nem tudom mit mondhatnék neki most már. Lehet, hogy neki van igaza és hagynunk kellene egymást békén.